Máig hidegrázás kerülget, mikor a politikusokat 1956/1989 kapcsán beszélni hallom. Nem volt ez másként ma Magyar Péter beszéde alatt sem. Nekem június 16-ika, sosem lesz a megbékélés napja! Gyermekként belém égtek a televízióban sugárzott képsorok. Emlékszem nagyapám rezzenéstelen arcára, ahogy az újratemetést nézte. Csak egyszer-egyszer ült ki rá érzelem. Például mikor Vásárhelyi mondta el beszédét.... Bővebben →
Ha már Könyvhét. Ott-tartózkodásom idején szerencsére nem futottam össze sem Tarr Zoltánnal, sem Lannert Judittal, sem Bódis Krisztával. Kérdéseim ugyan lettek volna bőven, ám válaszokat aligha kaptam volna. A „szerencsére” szót nem véletlenül használom: Tarr Zoltán helyszínen elmondott beszéde ugyanis meglehetősen pontosan előrevetíti, mi várhat a magyar kultúrára most, hogy az általa képviselt gondolkodás ismét... Bővebben →
Június negyedikén minden évben „előkerül” a térkép. Előkerülnek a régi országhatárok, a városnevek, a vármegyék, az arányok, a számok. Ilyenkor újra elmondjuk, mekkora veszteség érte Magyarországot, mennyi ember került egyik napról a másikra határon túlra. Elmondjuk hogyan szakadtak szét családok, közösségek, sorsok. Ez rendben is van, ezt el is kell mondani. Nem azért, mert nem... Bővebben →
Pilinszky János 45 éve, 1981. május 27-én hunyt el Budapesten, ugyanabban a városban, ahol 1921-ben született. Számomra máig meghatározó alakja költészetünknek. Először amolyan ünnepibb megemlékező sorokat terveztem írni. De be kellett látnom, az ő költészete eleve nem ezt kéri. Nem azt, hogy beszéljünk róla, hanem azt, hogy egy időre hagyjuk el a fölösleges beszédet. Pilinszky... Bővebben →
Amikor több százezer magyar — katolikus és nem katolikus, hívő és nem hívő — együtt énekli a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ott egy nemzet lelke szólal meg. Sajnos idén sem sikerült visszatérnem a búcsúra, így csak felvételről követhettem az eseményeket. De még most is élénken őrzöm magamban annak emlékét, amikor nekem is megadatott,... Bővebben →
Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →
Szekszárd, Alsóvárosi temető, E parcella, 2026.05.09. Itt kellett lennem. Itt és nem a Kossuth téren, az Országház előtt, ahol ma alakult meg az új országgyűlés, és ahol megválasztása után Magyar Péter letette a hivatali esküt, és elmondta első miniszterelnöki beszédét. Sokan ünnepelnek, sokan bíznak, sokan reménykednek. Én kegyeletet rovok le, és kivárok. De kevésbé reménykedem,... Bővebben →
Ma egy izgalmas beszélgetést volt szerencsém újranézni az 1996-ban elhunyt Carl Edward Sagannal az emberi intelligencia evolúciójáról.. Az amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus egyik régi kedvencem. Tőle való az a híres mondat, mely szerint: „mi vagyunk a kozmosz módja arra, hogy megismerje önmagát”. Ez első hallásra költői kijelentésnek tűnhet. Szép, emelkedett, kissé romantikus kép arról, hogy... Bővebben →
Hosszú lesz, de röviden nehéz eme fékevesztett hülyeség ellen felszólalni.Olvasom, hogy a Mazsihisz reméli: Wass Albert utoljára szerepelt magyar érettségin. Kis merengés után azon gondolkodom, hogy többedmagammal vallott véleményemet leírjam-e vagy sem. Mármint azzal kapcsolatban, hogy én mit is remélek pontosan a Mazsihisz kapcsán. Ismerve azonban azt a mára már jól begyakorolt áldozati pózt, és... Bővebben →
Egy izgalmas háttérbeszélgetésen vehettem részt, melyre az 1990. május 2-án megalakult — 1944. március 19-i német megszállását követő első szabadon választott — Országgyűlés kapcsán került sor. Azt hiszem, sokan voltak lelkesek akkoriban. Sokan hittek még. És talán nem is ok nélkül. Mert volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a történelem nemcsak lezárul mögöttünk, hanem... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
