Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulója különös felelősséget ró a megemlékezések szervezőire. Egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik személyesen élték át a felkelés napjait, a szovjet támadást és a megtorlás éveit. A még megszólaltatható tanúk emlékei, az elesettek családjainak történetei és a szabadságért vállalt áldozatok megértése önmagukban is elegendő tartalmat adnának az ünnepnek. Pár napja egy bejegyzésben mondtam el véleményem, miért nem tartom szerencsésnek Zelenszkij elnök meghívását. Azóta tudjuk, ő nem jön hazánkba október 23-án. Azóta új névről szólnak a hírek. Ursula von der Leyen meghívása és bejelentett ünnepi beszéde azonban azt a veszélyt hordozza, hogy az évforduló középpontjába ismét a jelen politikai szereplői kerülnek. Kegyeleti és közéleti szempontból egyaránt szerencsétlennek tartom ezt a döntést.
A magyar forradalom emléke természetesen más nemzetek számára is jelentéssel bír. A külföldről érkező tiszteletadás méltó része lehet egy megemlékezésnek. A részvétel módja és a vendégnek biztosított szerep azonban számít. Aki koszorút helyez el, vagy fejet hajt az áldozatok előtt, az az emlékezőkhöz csatlakozik. Az ünnepi szónok ennél többet tesz: értelmezi a történelmet, kijelöli annak tanulságait, és saját közéleti tekintélyét is összekapcsolja az eseménnyel. Ennek indokoltságát egy hivatalban lévő politikai vezető esetében különösen gondosan kellene mérlegelni.
Volt már példa külföldi állami vezető ünnepi felszólalására Orbán Viktor kormányzása idején is. A hatvanadik évfordulón, 2016. október 23-án Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök mondott beszédet a Kossuth téren, ugyanazon a rendezvényen, amelyen Orbán is felszólalt. Duda felidézte a magyar felkelők követeléseit, a szovjet megtorlást és a lengyelek véradással, segélyszállítmányokkal kifejezett szolidaritását. Meghívásának közvetlen történelmi alapot adott Lengyelország 1956-os segítsége. Beszédében ugyanakkor a két ország jelenkori európai szerepére és közös keresztény hagyományaira is kitért. A korábbi példa megítélésénél ugyanúgy mérlegelni kell a történelmi kapcsolódást és az emlékezéshez társított aktuális politikai üzeneteket.
Von der Leyen a magyar belpolitikai változásokról határozott véleményt nyilvánító uniós vezetőként érkezik Budapestre. Magyar Péterrel tartott, 2026. május 29-i közös sajtótájékoztatóján úgy értékelte a választási eredményt, hogy a magyarok Európát és a demokráciát választották. Méltatta az új kormány intézkedéseit, és az uniós források hozzáférhetővé tételéről is beszélt. Ezek nyilvános, politikai tartalmú állásfoglalások voltak. Október 23-i szereplését ezért aligha lehet a jelenlegi kormányhoz fűződő viszonyától függetlenül értelmezni.
Egy ilyen helyzetben az állami megemlékezés könnyen a kormány külpolitikai eredményeinek bemutatására is szolgálhat. A magas rangú vendég jelenléte, a közös szereplés és az ünnepi beszéd azt a benyomást keltheti, hogy a forradalom évfordulója a jelenlegi politikai együttműködést is ünnepli. A látogatásról szóló tudósítások már most a Budapest és Brüsszel közötti kapcsolatok rendezését emelik ki. Ez valós diplomáciai jelentőség, amelynek méltatására számos más alkalom kínálkozna. Október 23-án viszont joggal várható el, hogy a figyelem elsősorban azokra irányuljon, akiknek az emlékére összegyűlünk.
Az aggályt erősíti, hogy von der Leyen korábban maga is felhasználta 1956 emlékét mai külpolitikai érvelésében. A 2024. október 9-i európai parlamenti beszédében a magyar forradalom leverésére hivatkozva utasította el Ukrajna hibáztatását az orosz támadásért, majd Ukrajna politikai, pénzügyi és katonai támogatásának folytatása mellett foglalt állást. A párhuzamnak vannak történelmileg értelmezhető elemei. Ebből azonban még nem következik, hogy a magyar évforduló megfelelő alkalom a jelenlegi háborúval kapcsolatos politikai döntések igazolására. A mostani beszéd tartalma még nem ismert, az előzmények alapján ugyanakkor indokolt számolni ezzel a veszéllyel.
1956 résztvevői a saját koruk elnyomásával szemben léptek fel. Követeléseik között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a nemzeti függetlenség, a szabad választás és a véleménynyilvánítás szabadsága. E követelések tiszteletéből az is fakad, hogy a mai magyarok szabadon ítélhessék meg országuk kormányát, az Európai Bizottság működését és a külpolitikai döntéseket. A forradalom örökségét leszűkítené minden olyan értelmezés, amely annak tiszteletét egy jelenlegi politikai irány támogatásához kötné. Az ünnepen azoknak is otthon kell érezniük magukat, akik von der Leyen tevékenységéről kedvezőtlenül vélekednek.
A szónoki szerep közéleti hitelességi kérdéseket is felvet. Von der Leyen elnöksége alatt komoly bírálat érte a Bizottság átláthatóságát. Az Európai Unió Törvényszéke 2025. május 14-én megsemmisítette azt a bizottsági döntést, amely megtagadta a hozzáférést az elnök és a Pfizer vezérigazgatója között váltott szöveges üzenetekhez. A testület elégtelennek találta az üzenetek hiányára adott magyarázatot. Az ítélet személyes korrupciót nem állapított meg, az elszámoltathatóság hiányosságait azonban világosan számon kérte. Ez joggal árnyalja annak a vezetőnek a közéleti tekintélyét, aki egy szabadságünnepen kap kiemelt megszólalási lehetőséget.
Az évforduló szervezőinek mindeközben azzal is számolniuk kellene, hogy a nemzetközi politikai szereplők megjelenése erősen meghatározza a sajtó figyelmét. Könnyen a vendég érkezése, diplomáciai találkozói és beszédének aktuális üzenetei válnak a nap legfontosabb híreivé. A túlélők visszaemlékezései és az áldozatok történetei ilyenkor akkor is háttérbe kerülhetnek, ha a műsorban egyébként helyet kapnak. A hetvenedik évfordulón különösen fájdalmas volna elszalasztani a személyes emlékezés még meglévő lehetőségeit.
Ugyanez a mérce minden magyar kormányra és minden meghívott politikai szövetségesére érvényes. Az 1956-osok emlékével szembeni felelősséget nem csökkenti, ha valaki helyesli a vendég politikáját, vagy támogatja a meghívó kormányt. Egy korábbi meghívás sem igazolja önmagában a mostani döntést. A megemlékezés méltósága éppen akkor mutatkozik meg, amikor a szervezők saját politikai érdekeiknek is határt szabnak. De a jelek szerint ez most nem fog megtörténni. Ursula von der Leyen október 23-i budapesti látogatását, különösen ünnepi szónoki szerepét ezért elhibázott döntésnek tartom. Az európai együttműködésnek, a diplomáciai kapcsolatok rendezésének és a kölcsönös elismerés kifejezésének megvannak a maga alkalmai. A magyar forradalom hetvenedik évfordulóján az elesettek neve, a túlélők szava és a megtorlást elszenvedők története érdemli a legnagyobb figyelmet. Az ünnep méltóságát az ő emlékükhöz való hűség adja. Ezt a felelősséget egyetlen magas rangú vendég kedvéért sem volna szabad másodlagossá tenni.
Vélemény, hozzászólás?