Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója a magyar nemzeti emlékezet egyik legérzékenyebb napja. Azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért, fegyvert fogtak a szovjet megszállók ellen, majd börtönt, megtorlást vagy száműzetést szenvedtek el. Egy ilyen megemlékezés rendjét elsősorban az áldozatok és a túlélők iránti tiszteletnek kell meghatároznia. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívása ezért történelmi és... Bővebben →
Csendes országvesztés – avagy az önrendelkezés, a nemzeti identitás és a magyar állam védelmében
Ki kell mondani, hogy aki támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez vagy az Európai Egyesült Államok megteremtésének programját, az tevékenyen hozzájárul a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás felszámolásához, és ezzel a nemzet megmaradását gyengíti. A jelenlegi hazai politikai folyamatokban pedig olyan törekvést látok, amely ennek az önállóságnak a megszüntetését szolgálja, és a politikai megleckéztetésen túl a... Bővebben →
Osztie kontra Magyar
Nem leszek népszerű. De elhatárolódom az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye minden olyan vezetőjétő akik a "behódoló nyilatkozatot" közzétették. És elhatárolódok minden "békepaptól" is egyben. Talán egyszer az egyház is megtisztul a korrupt és bizonyos érdekkörök kiszolgálásából hasznot váró, helyezkedő vezetésétől. „Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle... Bővebben →
Az én Terror Házam
Az elmúlt napok Terror Háza-vitájában újra előkerült egy régi érv, mely szerint a nyilas uralomról két terem szól, a kommunista diktatúráról pedig húsznál is több - tehát a kiállítás már az arányaival torzít. Eörsi László most ezt emelte ki, Ungváry Krisztián pedig bő két évtizede következetesen azt kifogásolja, hogy a múzeum a magyar felelősséget elkeni,... Bővebben →
Nem ezer éve kezdődött – Az én augusztus 20-ám
„Ezer éve együtt Európában.” Szépen hangzó, ünnepi mondat. Csak éppen több történelmi korszakot gyúr egybe, és mai fogalmainkat vetíti vissza egy olyan világra, amely egészen másként működött. A közismert történet szerint ezer évvel ezelőtt itt élt egy keletről érkezett, pogány nép, majd Szent István választott Kelet és Nyugat között, felvette a kereszténységet, megalapította a magyar... Bővebben →
Kérdéseim Baka Andráshoz
„Baka Andrásnak sikerült legitimmé tenni saját korábbi kirúgását egy ideiglenes, B-kategóriás elnökségért.” (Morvay Péter) Tisztelt Baka András! Ezzel a mondattal, bevallom, nemigen akarnék vitatkozni. De hadd kérdezzem meg Öntől: nem lehet-e, hogy abban, ahogyan most saját politikai és közjogi visszatérésére tekint, ott munkál az a sérelem is, amelyet korábbi eltávolítása okozott Önnek? Nem tekinti-e a... Bővebben →
Vissza kellett volna állítani az ezeréves magyar alkotmányt?
Biztosan kevesen emlékeznek már erre a felszólalásra, és talán még kevesebben nézik végig ezt a 13 percet, hiszen mai rohanó világunkban ennyi időt kevesen szánnak hasonló témákra. Rozgonyi Ernő felszólalása az Alaptörvény általános vitájában, 2011. március 22-én hangzott el. Véleményem szerint a beszéd egyik legerősebb gondolata az, hogy az alkotmány nem pusztán egy parlamenti többség... Bővebben →
Az ‘én Kapolcsom’
Az 'én Kapolcsomnak’ nincs pontos évszáma. Inkább hangulata, illata van. És emlékei. Poros utak, nyitott kapuk, fűben üldögélő emberek, félig összegyűrt programfüzetek, egy templom hűvöse és egy pajta félhomálya tartozik hozzá. Meg az az érzés, hogy az ember egyszer nem megérkezett valahová, hanem egyszerűen csak benne találta magát valamiben.Az „'én Kapolcsom'” valahol a kétezres években... Bővebben →
Szent László napján
Most mikor a progresszív liberális erők újult erővel támadják hazánkat; mikor folyamatos provokációként tolják arcunkba – egyes kisebbségeket folyamatosan felhasználva- azon eszméket, melyek bár történelmünk folyamán jelen voltak, de megerősödni a többségi társadalom értékrendje miatt nem tudtak. Most, mikor a normalitást naponta kigúnyolják, mikor városában, Nagyváradon katolikus papra törik rá a falat...Mikor nyughelyén egy új,... Bővebben →
Dózsa György (túl nagy) árnyéka
A napokban, jártamban-keltemben feltűnt, milyen sok utca, tér viseli Dózsa György nevét. Ez önmagában persze nem baj, hiszen a történelmi emlékezet természetes része, hogy neveket őriz meg. Mégis elgondolkodtató, hogy Magyarországon jelenleg 1481 közterület viseli Dózsa György nevét, amivel az 1514-es parasztháború vezére a leggyakoribb hazai utcanevek listájának élén áll. Folyamatosan az motoszkál bennem, hogy... Bővebben →