Ma reggel szembejött velem egy dal. Tompos Kátya Hajnali részegség című dala. Régi kedvencem. Mindig nagyon szerettem benne azt a különös, szinte lehetetlennek tűnő találkozást, ahogy Jimi Hendrix Little Wingje, Kosztolányi Dezső költészete és a magyar népzenei kultúra egymásba simul. És akkor egyszer csak belém hasított a felismerés: ma két éve, hogy Kátya már nincs... Bővebben →
Pilinszky János 45 éve, 1981. május 27-én hunyt el Budapesten, ugyanabban a városban, ahol 1921-ben született. Számomra máig meghatározó alakja költészetünknek. Először amolyan ünnepibb megemlékező sorokat terveztem írni. De be kellett látnom, az ő költészete eleve nem ezt kéri. Nem azt, hogy beszéljünk róla, hanem azt, hogy egy időre hagyjuk el a fölösleges beszédet. Pilinszky... Bővebben →
Amikor több százezer magyar — katolikus és nem katolikus, hívő és nem hívő — együtt énekli a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ott egy nemzet lelke szólal meg. Sajnos idén sem sikerült visszatérnem a búcsúra, így csak felvételről követhettem az eseményeket. De még most is élénken őrzöm magamban annak emlékét, amikor nekem is megadatott,... Bővebben →
Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →
Szekszárd, Alsóvárosi temető, E parcella, 2026.05.09. Itt kellett lennem. Itt és nem a Kossuth téren, az Országház előtt, ahol ma alakult meg az új országgyűlés, és ahol megválasztása után Magyar Péter letette a hivatali esküt, és elmondta első miniszterelnöki beszédét. Sokan ünnepelnek, sokan bíznak, sokan reménykednek. Én kegyeletet rovok le, és kivárok. De kevésbé reménykedem,... Bővebben →
Ma egy izgalmas beszélgetést volt szerencsém újranézni az 1996-ban elhunyt Carl Edward Sagannal az emberi intelligencia evolúciójáról.. Az amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus egyik régi kedvencem. Tőle való az a híres mondat, mely szerint: „mi vagyunk a kozmosz módja arra, hogy megismerje önmagát”. Ez első hallásra költői kijelentésnek tűnhet. Szép, emelkedett, kissé romantikus kép arról, hogy... Bővebben →
Hosszú lesz, de röviden nehéz eme fékevesztett hülyeség ellen felszólalni.Olvasom, hogy a Mazsihisz reméli: Wass Albert utoljára szerepelt magyar érettségin. Kis merengés után azon gondolkodom, hogy többedmagammal vallott véleményemet leírjam-e vagy sem. Mármint azzal kapcsolatban, hogy én mit is remélek pontosan a Mazsihisz kapcsán. Ismerve azonban azt a mára már jól begyakorolt áldozati pózt, és... Bővebben →
A mai napon az utam Bátaszéken keresztül vezetett, és néha éppen az ilyen véletlen kitérők adják a legszebb élményeket. Így akadtam rá az Orbán-hegyen álló híres bátaszéki molyhos tölgyre és az árnyékában megbúvó Szent Orbán-kápolnára. A több száz évesre becsült tölgy nem csupán egy fa: élő tanúja a vidék múltjának. Az ember óhatatlanul elgondolkodik a... Bővebben →
Egy izgalmas háttérbeszélgetésen vehettem részt, melyre az 1990. május 2-án megalakult — 1944. március 19-i német megszállását követő első szabadon választott — Országgyűlés kapcsán került sor. Azt hiszem, sokan voltak lelkesek akkoriban. Sokan hittek még. És talán nem is ok nélkül. Mert volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a történelem nemcsak lezárul mögöttünk, hanem... Bővebben →
Hoztam egy kevésbé ismert verset. Értő olvasással ajánlom mindenkinek! Mostanában újra mindenki a gyermekvédelemről beszél. Meg „ Zsolt bácsizik”. És politikai oldalakra mutogat,anélkül, hogy feltenné a kérdést: vajon a társadalom miben és mennyiben felelős? Mi magunk mennyire vagyunk felelősek? Influenszerek, politikusok, közéleti szereplők emelik fel mostanság a hangjukat. Van aki meghatottan, van aki dühösen; van... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 