Címke: vélemény

1956 az áldozatoké! – (Avagy miért aggályos Zelenszkij meghívása.)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója a magyar nemzeti emlékezet egyik legérzékenyebb napja. Azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért, fegyvert fogtak a szovjet megszállók ellen, majd börtönt, megtorlást vagy száműzetést szenvedtek el. Egy ilyen megemlékezés rendjét elsősorban az áldozatok és a túlélők iránti tiszteletnek kell meghatároznia. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívása ezért történelmi és... Bővebben →

0

Csendes országvesztés – avagy az önrendelkezés, a nemzeti identitás és a magyar állam védelmében

Ki kell mondani, hogy aki támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez vagy az Európai Egyesült Államok megteremtésének programját, az tevékenyen hozzájárul a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás felszámolásához, és ezzel a nemzet megmaradását gyengíti. A jelenlegi hazai politikai folyamatokban pedig olyan törekvést látok, amely ennek az önállóságnak a megszüntetését szolgálja, és a politikai megleckéztetésen túl a... Bővebben →

0

Kérdéseim Baka Andráshoz

„Baka Andrásnak sikerült legitimmé tenni saját korábbi kirúgását egy ideiglenes, B-kategóriás elnökségért.” (Morvay Péter) Tisztelt Baka András! Ezzel a mondattal, bevallom, nemigen akarnék vitatkozni. De hadd kérdezzem meg Öntől: nem lehet-e, hogy abban, ahogyan most saját politikai és közjogi visszatérésére tekint, ott munkál az a sérelem is, amelyet korábbi eltávolítása okozott Önnek? Nem tekinti-e a... Bővebben →

0

„Nincs módunkban kitérni a hűség elől.”

Ha már Könyvhét. Ott-tartózkodásom idején szerencsére nem futottam össze sem Tarr Zoltánnal, sem Lannert Judittal, sem Bódis Krisztával. Kérdéseim ugyan lettek volna bőven, ám válaszokat aligha kaptam volna. A „szerencsére” szót nem véletlenül használom: Tarr Zoltán helyszínen elmondott beszéde ugyanis meglehetősen pontosan előrevetíti, mi várhat a magyar kultúrára most, hogy az általa képviselt gondolkodás ismét... Bővebben →

0

Gyermekvédelem? “Lóf@szt Mama!”

Hoztam egy kevésbé ismert verset. Értő olvasással ajánlom mindenkinek! Mostanában újra mindenki a gyermekvédelemről beszél. Meg „ Zsolt bácsizik”. És politikai oldalakra mutogat,anélkül, hogy feltenné a kérdést: vajon a társadalom miben és mennyiben felelős? Mi magunk mennyire vagyunk felelősek? Influenszerek, politikusok, közéleti szereplők emelik fel mostanság a hangjukat. Van aki meghatottan, van aki dühösen; van... Bővebben →

0

Az ügynökkérdés valódi tétje

A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →

0

Csurka Istvánra emlékezve

Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →

0

Nem a kollektív mítosz lázad, hanem a liberális önkép repedezik

Válasz Atzél András Válasz Online felületén megjelent esszéjére Atzél András esszéjében nem óvatoskodik. Nyíltan vállalja, mire építi az egész érvelését. Szerinte a liberális demokráciák felemelkedése olyan folyamat része, amely „a világon mindenhol megvalósul”, „folyamatosan gyorsul”, „visszafordíthatatlan”, az illiberális kísérlet pedig csak „egy anomália”. Ez világos, nagy ívű tézis. És éppen ezért a vita igazi tárgya... Bővebben →

0

Kövessük a szandált?!

Van az a jelenet a Brian életében, amikor a tömeg kétségbeesetten szeretne hinni valamiben, már majdnem mindegy, miben, csak lehessen rámutatni, körbehordozni, félremagyarázni, és azt mondani: na végre, itt van. A jel. Az irány. A megoldás. A szandál. És itt ülök 2026 Magyarországán, nézem ezt a régi filmet, és egyszer csak azt veszem észre, hogy... Bővebben →

0

Amikor a puccs zászlót választ – avagy a színes forradalmak kézikönyvei nem hazudnak

Ami az elmúlt években Magyarország közterein történik, az számomra nem elszigetelt belpolitikai zaj, hanem egy ismerős minta körvonalazódása. Lehet ezen mosolyogni, lehet legyinteni rá, főleg a kormánykritikus oldalon, de az adatok, a források, a szereplők mozgása és a kommunikáció iránya túlságosan sok párhuzamot mutat ahhoz, hogy ezt könnyelműen félretegyük. Nem állítom, hogy a legsúlyosabb forgatókönyv... Bővebben →

0

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑