Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →
Szekszárd, Alsóvárosi temető, E parcella, 2026.05.09. Itt kellett lennem. Itt és nem a Kossuth téren, az Országház előtt, ahol ma alakult meg az új országgyűlés, és ahol megválasztása után Magyar Péter letette a hivatali esküt, és elmondta első miniszterelnöki beszédét. Sokan ünnepelnek, sokan bíznak, sokan reménykednek. Én kegyeletet rovok le, és kivárok. De kevésbé reménykedem,... Bővebben →
Egy izgalmas háttérbeszélgetésen vehettem részt, melyre az 1990. május 2-án megalakult — 1944. március 19-i német megszállását követő első szabadon választott — Országgyűlés kapcsán került sor. Azt hiszem, sokan voltak lelkesek akkoriban. Sokan hittek még. És talán nem is ok nélkül. Mert volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a történelem nemcsak lezárul mögöttünk, hanem... Bővebben →
A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →
Az elmúlt két évben végig jelen volt ez a mondat: "Nincs jobb, nincs bal, csak magyar!" Hogy a mondatot megálmodó konkrétan mire is gondolt, nem tudom. Viszont egyre többször jön velem szemben az a megfejtés, mely szerint - most már a Tisza győzelmével- be kell látni, hogy nem kell ideológiai alapon pártoknak országot vezetni, hanem... Bővebben →
Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →
Válasz Atzél András Válasz Online felületén megjelent esszéjére Atzél András esszéjében nem óvatoskodik. Nyíltan vállalja, mire építi az egész érvelését. Szerinte a liberális demokráciák felemelkedése olyan folyamat része, amely „a világon mindenhol megvalósul”, „folyamatosan gyorsul”, „visszafordíthatatlan”, az illiberális kísérlet pedig csak „egy anomália”. Ez világos, nagy ívű tézis. És éppen ezért a vita igazi tárgya... Bővebben →
- avagy vitám a liberális demokrácia történelmi végpontjáról Korábban magát a demokráciát is félrevezető fogalomként próbáltam megvizsgálni: olyan szóként, amelyre a modern politika előszeretettel hivatkozik, miközben ritkán teljesíti be a saját ígéretét. A liberalizmussal kapcsolatban még erősebb bennem a gyanakvás, sőt az ösztönös idegenkedés is. Ezért a ‘liberális demokrácia’ kifejezést sem tudom magától értetődő politikai... Bővebben →
- Harminchat éve, ezen a napon kezdődött Marosvásárhely fekete márciusa Erdélyben 1990 tavaszán még sokan hitték, hogy a diktatúra bukásával együtt egy igazságosabb világ is megszülethet. De Marosvásárhelyen nagyon gyorsan kiderült, hogy a szabadság önmagában nem oltja ki a gyűlöletet. A Ceaușescu-korszak tudatos betelepítési politikája addigra alaposan átformálta a város etnikai arányait: míg 1977-ben a... Bővebben →
Van az a jelenet a Brian életében, amikor a tömeg kétségbeesetten szeretne hinni valamiben, már majdnem mindegy, miben, csak lehessen rámutatni, körbehordozni, félremagyarázni, és azt mondani: na végre, itt van. A jel. Az irány. A megoldás. A szandál. És itt ülök 2026 Magyarországán, nézem ezt a régi filmet, és egyszer csak azt veszem észre, hogy... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 