Kategória: politika

Amikor a puccs zászlót választ – avagy a színes forradalmak kézikönyvei nem hazudnak

Ami az elmúlt években Magyarország közterein történik, az számomra nem elszigetelt belpolitikai zaj, hanem egy ismerős minta körvonalazódása. Lehet ezen mosolyogni, lehet legyinteni rá, főleg a kormánykritikus oldalon, de az adatok, a források, a szereplők mozgása és a kommunikáció iránya túlságosan sok párhuzamot mutat ahhoz, hogy ezt könnyelműen félretegyük. Nem állítom, hogy a legsúlyosabb forgatókönyv... Bővebben →

0

“A zubbony, uraim, a zubbony!”

Talán ez az egy mondat lenne, amit a mai politikusoknak üzennék. Csak nekik. Mert oldalaktól függetlenül, az egykor volt értelmiségi réteg „illegalitásba vonult”, helyét átadván a zubbony nélküli influenszereknek, vélemény-vezéreknek, akikkel azt hiszem felesleges a diskurzus. Az elmúlt évek politikai nihiljében, az erkölcsi irány tartása miatt ismét Csengey Dénes, Csoóri Sándor és Csurka István újra... Bővebben →

0

“Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila)

Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →

0

Hányszor lehet letaglózni a magyarságot?

Ajánlva a megroppantott, majd elfelejtett generációknak; tőlünk a régi és új rezsimek "fekete bárányaitól". Mert ezek vagyunk mi jó páran, akik szembe megyünk az önmagukat folyamatosan átmentő köpönyegforgatókkal. Mert az igazság, az árulók napfényre hozása adhat csak reményt, no meg az, hogy a valós történések kimondásával lázadunk tovább ellenük. Önként, sokszor mindent feladva, a folyamatos... Bővebben →

0

Római farsang, magyar böjt

(gondolatok Herczeg Ferenc halálának évfordulóján) Február 24-e van, Herczeg Ferenc halálának évfordulója. Az 1863-ban Versecen született író és drámaíró 1954. február 24-én hunyt el Budapesten. A századforduló és a két világháború között a kor egyik legsikeresebb, legtöbbet olvasott szerzőjeként tartották számon. Történelmi parabolái és polgári témájú regényei egyszerre voltak közkedveltek és gondolatilag terheltek. A szórakoztatás... Bővebben →

0

A szavazati jog mint nemzeti minimum

Választások idején, egyre többször jön szembe velem a határon túli magyarok voksolását megkérdőjelező, azt megtiltani áhító bejegyzések sora. Szomorú, hogy ez a kérdés is a pártpolitika mocsarába lett lerángatva, ahelyett, hogy a nemzeti minimumok közé tartozna. Aki ma elvenné a határon túli magyarok szavazati jogát, az ne tegyen úgy, mintha ez ártatlan „választástechnikai aktus” vagy... Bővebben →

0

A sírkő igazsága

Nemrég a kezembe került Teleki Pál 1939-es beszédeinek gyűjteménye: A nevemben ne ígérjen senki címmel. Olvasás közben újra és újra az volt az érzésem, hogy ezek a szövegek ma is „dolgoznak” bennem. Nemcsak a korszak nyelve szól belőlük, hanem egy politikus gondolkodásmódja, önigazolása, félelmei és felelőssége is. Ma Gödöllőn át vezetett az utam, így úgy... Bővebben →

0

A demokrácia illúziója?

Elnézve a hazai és nemzetközi politikának nevezett „valamit”; egyre kevésbé tudok úgy tenni, mintha a folyton emlegetett „demokrácia” az lenne, aminek nevezni szeretjük. Nem a közélet iránti közöny mondatja ezt velem, hanem épp az ellenkezője: az a benyomás, hogy ami ma demokráciaként működik, sokszor inkább a legitimáció nyelve és a hatalom gyakorlásának technikája, mint a... Bővebben →

0

Karinthy Frigyes: Prológus egy cirkusz-filmhez részlet

"Nagyérdemű és tisztelt csőcselék!... ...Nem eszik oly forrón, ahogy főzik, a kását: Így szól a bölcs bohóc, kinek nem látni mását. Ő tudja csak, habár fejébe kong a kóc, Hogy itt nem a szinész, a néző a bohóc! Mert vér kell annak és könny és bús balsors kell annak És őrjöngő szivek, mik halálba rohannak,... Bővebben →

0

A davosi beszéd vakfoltjai

Mark Carney davosi beszéde erős benyomást akarta kelteni. Kimondja, hogy „törésben (rupture) vagyunk, nem átmenetben”, hogy a „szabályalapú rend” halványul, és hogy a nagyhatalmak a gazdasági összefonódást egyre inkább kényszerítő eszközként használják. A beszéd kulcsszava az „őszinteség”- azaz vegyük le a kirakatból a jelmondatot, és nevezzük nevén a valóságot. ( Utalás Václav Havel a Kiszolgáltatottak... Bővebben →

0

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑