Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója a magyar nemzeti emlékezet egyik legérzékenyebb napja. Azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért, fegyvert fogtak a szovjet megszállók ellen, majd börtönt, megtorlást vagy száműzetést szenvedtek el. Egy ilyen megemlékezés rendjét elsősorban az áldozatok és a túlélők iránti tiszteletnek kell meghatároznia. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívása ezért történelmi és... Bővebben →
1849. október 6. – Arad
Október 6-án minden évben felidézzük az aradi tizenhárom nevét. Okkal és joggal tesszük. De kevesebbet beszélünk róla, hogy ők nem a szabadságharc leverését követő megtorlás egyedüli áldozatai voltak, sőt még Aradon sem csak tizenhárom honvédtisztet végeztek ki. A Magyar Nemzeti Levéltár hagyományos besorolása szerint az aradi tizenhárom között négy magyar, négy német, két örmény, egy... Bővebben →
Az én Terror Házam
Az elmúlt napok Terror Háza-vitájában újra előkerült egy régi érv, mely szerint a nyilas uralomról két terem szól, a kommunista diktatúráról pedig húsznál is több - tehát a kiállítás már az arányaival torzít. Eörsi László most ezt emelte ki, Ungváry Krisztián pedig bő két évtizede következetesen azt kifogásolja, hogy a múzeum a magyar felelősséget elkeni,... Bővebben →
„Egy lángot adok, ápold, add tovább.”
(136 éve született Reményik Sándor) Reményik Sándor versei régóta kedvenceim közé tartoznak. Ha azt kellene megmondanom, mikortól, nem tudnék felelni. Talán egy felkérés kapcsán kellett az Eredj ha tudsz címűt elmondanom. Felkészüléskor megfogott, és nem eresztett. Ott maradt bennem mélyen. Aztán jött a többi. Az ember egy idő után már nem azért veszi elő a... Bővebben →
Az én Mohácsom
„Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most, S égve honért bizton nézzen előre szemünk.” Kevés történelmi esemény égett úgy bele a történelmi emlékezetbe, mint ahogy Mohácsé. Már régen nem csupán egy helyet és egy 1526. augusztus 29-én lezajlott csatát jelent. Benne van vereség, országvesztés, balsors, széthúzás, elmulasztott lehetőség, olykor még valamiféle... Bővebben →
Nem ezer éve kezdődött – Az én augusztus 20-ám
„Ezer éve együtt Európában.” Szépen hangzó, ünnepi mondat. Csak éppen több történelmi korszakot gyúr egybe, és mai fogalmainkat vetíti vissza egy olyan világra, amely egészen másként működött. A közismert történet szerint ezer évvel ezelőtt itt élt egy keletről érkezett, pogány nép, majd Szent István választott Kelet és Nyugat között, felvette a kereszténységet, megalapította a magyar... Bővebben →
Vissza kellett volna állítani az ezeréves magyar alkotmányt?
Biztosan kevesen emlékeznek már erre a felszólalásra, és talán még kevesebben nézik végig ezt a 13 percet, hiszen mai rohanó világunkban ennyi időt kevesen szánnak hasonló témákra. Rozgonyi Ernő felszólalása az Alaptörvény általános vitájában, 2011. március 22-én hangzott el. Véleményem szerint a beszéd egyik legerősebb gondolata az, hogy az alkotmány nem pusztán egy parlamenti többség... Bővebben →
Szent László napján
Most mikor a progresszív liberális erők újult erővel támadják hazánkat; mikor folyamatos provokációként tolják arcunkba – egyes kisebbségeket folyamatosan felhasználva- azon eszméket, melyek bár történelmünk folyamán jelen voltak, de megerősödni a többségi társadalom értékrendje miatt nem tudtak. Most, mikor a normalitást naponta kigúnyolják, mikor városában, Nagyváradon katolikus papra törik rá a falat...Mikor nyughelyén egy új,... Bővebben →
Dózsa György (túl nagy) árnyéka
A napokban, jártamban-keltemben feltűnt, milyen sok utca, tér viseli Dózsa György nevét. Ez önmagában persze nem baj, hiszen a történelmi emlékezet természetes része, hogy neveket őriz meg. Mégis elgondolkodtató, hogy Magyarországon jelenleg 1481 közterület viseli Dózsa György nevét, amivel az 1514-es parasztháború vezére a leggyakoribb hazai utcanevek listájának élén áll. Folyamatosan az motoszkál bennem, hogy... Bővebben →
1989. június 16., a megbékélés napja?
Máig hidegrázás kerülget, mikor a politikusokat 1956/1989 kapcsán beszélni hallom. Nem volt ez másként ma Magyar Péter beszéde alatt sem. Nekem június 16-ika, sosem lesz a megbékélés napja! Gyermekként belém égtek a televízióban sugárzott képsorok. Emlékszem nagyapám rezzenéstelen arcára, ahogy az újratemetést nézte. Csak egyszer-egyszer ült ki rá érzelem. Például mikor Vásárhelyi mondta el beszédét.... Bővebben →