Szent László napján

Most mikor a progresszív liberális erők újult erővel támadják hazánkat; mikor folyamatos provokációként tolják arcunkba – egyes kisebbségeket folyamatosan felhasználva- azon eszméket, melyek bár történelmünk folyamán jelen voltak, de megerősödni a többségi társadalom értékrendje miatt nem tudtak. Most, mikor a normalitást naponta kigúnyolják, mikor városában, Nagyváradon katolikus papra törik rá a falat...Mikor nyughelyén egy új,... Bővebben →

Dózsa György (túl nagy) árnyéka

A napokban, jártamban-keltemben feltűnt, milyen sok utca, tér viseli Dózsa György nevét. Ez önmagában persze nem baj, hiszen a történelmi emlékezet természetes része, hogy neveket őriz meg. Mégis elgondolkodtató, hogy Magyarországon jelenleg 1481 közterület viseli Dózsa György nevét, amivel az 1514-es parasztháború vezére a leggyakoribb hazai utcanevek listájának élén áll. Folyamatosan az motoszkál bennem, hogy... Bővebben →

1989. június 16., a megbékélés napja?

Máig hidegrázás kerülget, mikor a politikusokat 1956/1989 kapcsán beszélni hallom. Nem volt ez másként ma Magyar Péter beszéde alatt sem. Nekem június 16-ika, sosem lesz a megbékélés napja! Gyermekként belém égtek a televízióban sugárzott képsorok. Emlékszem nagyapám rezzenéstelen arcára, ahogy az újratemetést nézte. Csak egyszer-egyszer ült ki rá érzelem. Például mikor Vásárhelyi mondta el beszédét.... Bővebben →

ATTILA

A történelem és a régészet szeretete nálam valahol gyermekkorban gyökerezik. Emlékszem, milyen nagy hatással voltak rám László Gyula könyvei. Azok a rajzok, rekonstrukciók, gondolatok és történelmi távlatok, amelyek egyszerre tették élővé és személyessé a múltat. Ő nem csupán tárgyakról, sírokról, leletekről írt, hanem emberekről, sorsokról, népekről és örökségről. Akkor izgalmas fantáziának és játéknak tűnt, mára... Bővebben →

Nem a gyász a dolgunk!

Június negyedikén minden évben „előkerül” a térkép. Előkerülnek a régi országhatárok, a városnevek, a vármegyék, az arányok, a számok. Ilyenkor újra elmondjuk, mekkora veszteség érte Magyarországot, mennyi ember került egyik napról a másikra határon túlra. Elmondjuk hogyan szakadtak szét családok, közösségek, sorsok. Ez rendben is van, ezt el is kell mondani. Nem azért, mert nem... Bővebben →

Összetartozunk

Amikor több százezer magyar — katolikus és nem katolikus, hívő és nem hívő — együtt énekli a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ott egy nemzet lelke szólal meg. Sajnos idén sem sikerült visszatérnem a búcsúra, így csak felvételről követhettem az eseményeket. De még most is élénken őrzöm magamban annak emlékét, amikor nekem is megadatott,... Bővebben →

Amikor a kozmosz önmagára ébred- avagy kitakarható-e Isten a kozmoszból?

Ma egy izgalmas beszélgetést volt szerencsém újranézni az 1996-ban elhunyt Carl Edward Sagannal az emberi intelligencia evolúciójáról.. Az amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus egyik régi kedvencem. Tőle való az a híres mondat, mely szerint: „mi vagyunk a kozmosz módja arra, hogy megismerje önmagát”. Ez első hallásra költői kijelentésnek tűnhet. Szép, emelkedett, kissé romantikus kép arról, hogy... Bővebben →

Bátaszék

A mai napon az utam Bátaszéken keresztül vezetett, és néha éppen az ilyen véletlen kitérők adják a legszebb élményeket. Így akadtam rá az Orbán-hegyen álló híres bátaszéki molyhos tölgyre és az árnyékában megbúvó Szent Orbán-kápolnára. A több száz évesre becsült tölgy nem csupán egy fa: élő tanúja a vidék múltjának. Az ember óhatatlanul elgondolkodik a... Bővebben →

Az ügynökkérdés valódi tétje

A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →

„Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok”

- Harminchat éve, ezen a napon kezdődött Marosvásárhely fekete márciusa Erdélyben 1990 tavaszán még sokan hitték, hogy a diktatúra bukásával együtt egy igazságosabb világ is megszülethet. De Marosvásárhelyen nagyon gyorsan kiderült, hogy a szabadság önmagában nem oltja ki a gyűlöletet. A Ceaușescu-korszak tudatos betelepítési politikája addigra alaposan átformálta a város etnikai arányait: míg 1977-ben a... Bővebben →

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑