Amikor több százezer magyar — katolikus és nem katolikus, hívő és nem hívő — együtt énekli a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ott egy nemzet lelke szólal meg. Sajnos idén sem sikerült visszatérnem a búcsúra, így csak felvételről követhettem az eseményeket. De még most is élénken őrzöm magamban annak emlékét, amikor nekem is megadatott,... Bővebben →
Ma egy izgalmas beszélgetést volt szerencsém újranézni az 1996-ban elhunyt Carl Edward Sagannal az emberi intelligencia evolúciójáról.. Az amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus egyik régi kedvencem. Tőle való az a híres mondat, mely szerint: „mi vagyunk a kozmosz módja arra, hogy megismerje önmagát”. Ez első hallásra költői kijelentésnek tűnhet. Szép, emelkedett, kissé romantikus kép arról, hogy... Bővebben →
A mai napon az utam Bátaszéken keresztül vezetett, és néha éppen az ilyen véletlen kitérők adják a legszebb élményeket. Így akadtam rá az Orbán-hegyen álló híres bátaszéki molyhos tölgyre és az árnyékában megbúvó Szent Orbán-kápolnára. A több száz évesre becsült tölgy nem csupán egy fa: élő tanúja a vidék múltjának. Az ember óhatatlanul elgondolkodik a... Bővebben →
A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →
- Harminchat éve, ezen a napon kezdődött Marosvásárhely fekete márciusa Erdélyben 1990 tavaszán még sokan hitték, hogy a diktatúra bukásával együtt egy igazságosabb világ is megszülethet. De Marosvásárhelyen nagyon gyorsan kiderült, hogy a szabadság önmagában nem oltja ki a gyűlöletet. A Ceaușescu-korszak tudatos betelepítési politikája addigra alaposan átformálta a város etnikai arányait: míg 1977-ben a... Bővebben →
Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →
Ajánlva a megroppantott, majd elfelejtett generációknak; tőlünk a régi és új rezsimek "fekete bárányaitól". Mert ezek vagyunk mi jó páran, akik szembe megyünk az önmagukat folyamatosan átmentő köpönyegforgatókkal. Mert az igazság, az árulók napfényre hozása adhat csak reményt, no meg az, hogy a valós történések kimondásával lázadunk tovább ellenük. Önként, sokszor mindent feladva, a folyamatos... Bővebben →
Nemrég a kezembe került Teleki Pál 1939-es beszédeinek gyűjteménye: A nevemben ne ígérjen senki címmel. Olvasás közben újra és újra az volt az érzésem, hogy ezek a szövegek ma is „dolgoznak” bennem. Nemcsak a korszak nyelve szól belőlük, hanem egy politikus gondolkodásmódja, önigazolása, félelmei és felelőssége is. Ma Gödöllőn át vezetett az utam, így úgy... Bővebben →
Ma az emlékezés napja van. Nagyapám is megjárta a frontot. Közel három esztendőt töltött hadifogságban. Amikor végre hazatért a falujába, már semmi sem volt úgy, mint előtte. A malom gazdáját – akinél inasként dolgozott, és aki gyermek híján nagyapámat szánta örökösének – halálra verték. A malmot államosították, és vele együtt odalett a régi élet ígérete... Bővebben →
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 