Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →
Nem Wass Albert védelmében, de az emberi hülyeség ellen
Hosszú lesz, de röviden nehéz eme fékevesztett hülyeség ellen felszólalni.Olvasom, hogy a Mazsihisz reméli: Wass Albert utoljára szerepelt magyar érettségin. Kis merengés után azon gondolkodom, hogy többedmagammal vallott véleményemet leírjam-e vagy sem. Mármint azzal kapcsolatban, hogy én mit is remélek pontosan a Mazsihisz kapcsán. Ismerve azonban azt a mára már jól begyakorolt áldozati pózt, és... Bővebben →
Gyermekvédelem? “Lóf@szt Mama!”
Hoztam egy kevésbé ismert verset. Értő olvasással ajánlom mindenkinek! Mostanában újra mindenki a gyermekvédelemről beszél. Meg „ Zsolt bácsizik”. És politikai oldalakra mutogat,anélkül, hogy feltenné a kérdést: vajon a társadalom miben és mennyiben felelős? Mi magunk mennyire vagyunk felelősek? Influenszerek, politikusok, közéleti szereplők emelik fel mostanság a hangjukat. Van aki meghatottan, van aki dühösen; van... Bővebben →
Az ügynökkérdés valódi tétje
A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →
Nincs jobb? Nincs bal? Csak magyar?
Az elmúlt két évben végig jelen volt ez a mondat: "Nincs jobb, nincs bal, csak magyar!" Hogy a mondatot megálmodó konkrétan mire is gondolt, nem tudom. Viszont egyre többször jön velem szemben az a megfejtés, mely szerint - most már a Tisza győzelmével- be kell látni, hogy nem kell ideológiai alapon pártoknak országot vezetni, hanem... Bővebben →
Csurka Istvánra emlékezve
Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →
Nem a kollektív mítosz lázad, hanem a liberális önkép repedezik
Válasz Atzél András Válasz Online felületén megjelent esszéjére Atzél András esszéjében nem óvatoskodik. Nyíltan vállalja, mire építi az egész érvelését. Szerinte a liberális demokráciák felemelkedése olyan folyamat része, amely „a világon mindenhol megvalósul”, „folyamatosan gyorsul”, „visszafordíthatatlan”, az illiberális kísérlet pedig csak „egy anomália”. Ez világos, nagy ívű tézis. És éppen ezért a vita igazi tárgya... Bővebben →
A történelem tényleg nem ért véget, csak a liberalizmus önbizalma
- avagy vitám a liberális demokrácia történelmi végpontjáról Korábban magát a demokráciát is félrevezető fogalomként próbáltam megvizsgálni: olyan szóként, amelyre a modern politika előszeretettel hivatkozik, miközben ritkán teljesíti be a saját ígéretét. A liberalizmussal kapcsolatban még erősebb bennem a gyanakvás, sőt az ösztönös idegenkedés is. Ezért a ‘liberális demokrácia’ kifejezést sem tudom magától értetődő politikai... Bővebben →
Kövessük a szandált?!
Van az a jelenet a Brian életében, amikor a tömeg kétségbeesetten szeretne hinni valamiben, már majdnem mindegy, miben, csak lehessen rámutatni, körbehordozni, félremagyarázni, és azt mondani: na végre, itt van. A jel. Az irány. A megoldás. A szandál. És itt ülök 2026 Magyarországán, nézem ezt a régi filmet, és egyszer csak azt veszem észre, hogy... Bővebben →
Amikor a puccs zászlót választ – avagy a színes forradalmak kézikönyvei nem hazudnak
Ami az elmúlt években Magyarország közterein történik, az számomra nem elszigetelt belpolitikai zaj, hanem egy ismerős minta körvonalazódása. Lehet ezen mosolyogni, lehet legyinteni rá, főleg a kormánykritikus oldalon, de az adatok, a források, a szereplők mozgása és a kommunikáció iránya túlságosan sok párhuzamot mutat ahhoz, hogy ezt könnyelműen félretegyük. Nem állítom, hogy a legsúlyosabb forgatókönyv... Bővebben →