Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója a magyar nemzeti emlékezet egyik legérzékenyebb napja. Azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért, fegyvert fogtak a szovjet megszállók ellen, majd börtönt, megtorlást vagy száműzetést szenvedtek el. Egy ilyen megemlékezés rendjét elsősorban az áldozatok és a túlélők iránti tiszteletnek kell meghatároznia. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívása ezért történelmi és... Bővebben →
Csendes országvesztés – avagy az önrendelkezés, a nemzeti identitás és a magyar állam védelmében
Ki kell mondani, hogy aki támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez vagy az Európai Egyesült Államok megteremtésének programját, az tevékenyen hozzájárul a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás felszámolásához, és ezzel a nemzet megmaradását gyengíti. A jelenlegi hazai politikai folyamatokban pedig olyan törekvést látok, amely ennek az önállóságnak a megszüntetését szolgálja, és a politikai megleckéztetésen túl a... Bővebben →
1849. október 6. – Arad
Október 6-án minden évben felidézzük az aradi tizenhárom nevét. Okkal és joggal tesszük. De kevesebbet beszélünk róla, hogy ők nem a szabadságharc leverését követő megtorlás egyedüli áldozatai voltak, sőt még Aradon sem csak tizenhárom honvédtisztet végeztek ki. A Magyar Nemzeti Levéltár hagyományos besorolása szerint az aradi tizenhárom között négy magyar, négy német, két örmény, egy... Bővebben →
Kérdéseim Baka Andráshoz
„Baka Andrásnak sikerült legitimmé tenni saját korábbi kirúgását egy ideiglenes, B-kategóriás elnökségért.” (Morvay Péter) Tisztelt Baka András! Ezzel a mondattal, bevallom, nemigen akarnék vitatkozni. De hadd kérdezzem meg Öntől: nem lehet-e, hogy abban, ahogyan most saját politikai és közjogi visszatérésére tekint, ott munkál az a sérelem is, amelyet korábbi eltávolítása okozott Önnek? Nem tekinti-e a... Bővebben →
Abszolút filmszínház (1.)
Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →
Nem Wass Albert védelmében, de az emberi hülyeség ellen
Hosszú lesz, de röviden nehéz eme fékevesztett hülyeség ellen felszólalni.Olvasom, hogy a Mazsihisz reméli: Wass Albert utoljára szerepelt magyar érettségin. Kis merengés után azon gondolkodom, hogy többedmagammal vallott véleményemet leírjam-e vagy sem. Mármint azzal kapcsolatban, hogy én mit is remélek pontosan a Mazsihisz kapcsán. Ismerve azonban azt a mára már jól begyakorolt áldozati pózt, és... Bővebben →
Gyermekvédelem? “Lóf@szt Mama!”
Hoztam egy kevésbé ismert verset. Értő olvasással ajánlom mindenkinek! Mostanában újra mindenki a gyermekvédelemről beszél. Meg „ Zsolt bácsizik”. És politikai oldalakra mutogat,anélkül, hogy feltenné a kérdést: vajon a társadalom miben és mennyiben felelős? Mi magunk mennyire vagyunk felelősek? Influenszerek, politikusok, közéleti szereplők emelik fel mostanság a hangjukat. Van aki meghatottan, van aki dühösen; van... Bővebben →
Az ügynökkérdés valódi tétje
A hír ismert. „A Tisza-kormány megnyitja az ügynökaktákat”. De valahogy nehezen tudom elképzelni. Pedig régen várunk rá sokan. És most nem is Ruff Bálint esetleges SZDSZ-s „kötődése” miatt, vagy Kapitány István édesapja esetleges aktákban való szereplése miatt olvasom hitetlenkedve a hírt. ( Arról meg már nem is beszélnék, hogy Vásárhelyi Mária legújabb bejegyzése – nekem... Bővebben →
Nincs jobb? Nincs bal? Csak magyar?
Az elmúlt két évben végig jelen volt ez a mondat: "Nincs jobb, nincs bal, csak magyar!" Hogy a mondatot megálmodó konkrétan mire is gondolt, nem tudom. Viszont egyre többször jön velem szemben az a megfejtés, mely szerint - most már a Tisza győzelmével- be kell látni, hogy nem kell ideológiai alapon pártoknak országot vezetni, hanem... Bővebben →
Csurka Istvánra emlékezve
Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →