Október 6-án minden évben felidézzük az aradi tizenhárom nevét. Okkal és joggal tesszük. De kevesebbet beszélünk róla, hogy ők nem a szabadságharc leverését követő megtorlás egyedüli áldozatai voltak, sőt még Aradon sem csak tizenhárom honvédtisztet végeztek ki.
A Magyar Nemzeti Levéltár hagyományos besorolása szerint az aradi tizenhárom között négy magyar, négy német, két örmény, egy osztrák, egy horvát és egy szerb származású tiszt volt. Ami összekötötte őket, nem a származásuk, hanem az ügy, amelyért harcoltak. (Egy fontos megjegyzés a „nemzetiséghez”: 1849-ben ez nem feleltethető meg egyszerűen a mai állampolgárságnak vagy nemzeti önazonosságnak. Lehetett valaki német anyanyelvű, szerb, horvát vagy örmény családi hátterű, miközben politikailag a magyar alkotmányos államhoz és a honvédsereghez kötötte a sorsát. Ezért ahol a későbbiekben nemzetiséget említek, azt elsősorban származási, családi vagy nyelvi-kulturális háttérként kell érteni.)
Hermann Róbert 2000-ben közölt részletes adattára 128 dokumentált kivégzést tartalmaz: 39 embert felakasztottak, 82-t agyonlőttek, 7-et pedig lekaszaboltak. Későbbi kutatására hivatkozva már mintegy 145 kivégzett szerepel a történészi összesítésekben. A pontos szám azért sem állapítható meg teljes bizonyossággal, mert nem minden helyszíni kivégzésről maradt fenn azonos értékű dokumentáció.
Még a tételes adattárban is szerepel legalább négy „ismeretlen” személy és egy név nélkül feljegyzett parasztember, emellett vannak csak részben azonosított vagy csoportosan feljegyzett áldozatok.
A bebörtönzöttek számára többféle becslés létezik. A történeti szakirodalomban gyakran mintegy 1200 tartósabban bebörtönzött kerül említésre, mellettük ennél is többen kerültek átmenetileg vizsgálati fogságba. Csak a honvédsereg tábornoki és törzstiszti karából 14-en haltak meg fogságban.
A Bécsben működő Központi Katonai Vizsgáló Bizottmány 1848. november 1. és 1850. december 30. között 4628 eljárást folytatott le, de ebbe az ausztriai eljárások és a magyarországi ügyek egy része egyaránt beletartozott.
A megtorlás másik súlyos eszköze a kényszersorozás volt. Bona Gábor számításai alapján több mint 4000 volt honvédtisztet, valamint körülbelül 50 000 volt honvédet soroztak be büntetésből a császári hadseregbe.
És akkor következzenek a nevek.
AZ 1849. OKTÓBER 6-ÁN ARADON KIVÉGZETT TIZENHÁROM:
Aulich Lajos – honvéd vezérőrnagy – német származású
Damjanich János – honvéd vezérőrnagy – szerb származású
Dessewffy Arisztid – honvéd vezérőrnagy – magyar
Kiss Ernő – honvéd altábornagy – magyarországi örmény származású
Knézich Károly – honvéd vezérőrnagy – horvát származású
Láhner György – honvéd vezérőrnagy – német származású
Lázár Vilmos – honvéd ezredes – magyarországi örmény származású
Leiningen-Westerburg Károly gróf – honvéd vezérőrnagy – német származású
Nagysándor József – honvéd vezérőrnagy – magyar
Poeltenberg Ernő – honvéd vezérőrnagy – osztrák származású
Schweidel József – honvéd vezérőrnagy – német származású
Török Ignác – honvéd vezérőrnagy – magyar
Vécsey Károly gróf – honvéd vezérőrnagy – magyar
DE ARADON RAJTUK KÍVÜL MÉG HÁROM HONVÉDTISZTET VÉGEZTEK KI:
Ormai (Auffenberg) Norbert – honvéd ezredes, a honvéd vadászezredek parancsnoka – kivégezték 1849. augusztus 22-én. Őt szokás az „első aradi vértanúnak” nevezni.
Kazinczy Lajos – honvéd ezredes, Kazinczy Ferenc fia – kivégezték 1849. október 25-én.
Ludwig Hauk – honvéd alezredes, Bem József egykori hadsegédje – kivégezték 1850. február 19-én.
(Vagyis Aradon 16 honvédtisztet végeztek ki)
És még egy név szorosan hozzájuk tartozik:
Lenkey János – honvéd vezérőrnagy – az aradi per egyik vádlottja. Súlyosan megbetegedett, ezért nem végezték ki; **az aradi várbörtönben halt meg 1850 februárjában**. Emiatt az emlékezetben olykor a „tizenhetedik aradi vértanúként” is említik.
A MEGTORLÁS TOVÁBBI NÉV SZERINT ISMERT KIVÉGZETT ÁLDOZATAI KÖZÜL:
Karol d’Abancourt de Franqueville – lengyel származású honvéd százados
Giovanni Baldini – főhadnagy, olasz származású
Barta József – gerillaőrmester
Batthyány Lajos gróf – Magyarország első felelős miniszterelnöke
Bencze Farkas, más néven Schöntag Bernát
Bottos Mihály
Börcsök István
Brezán N.
Bugyik József – földműves
Burghardt György
Burus Mihály
Csány László – kormánybiztos, közlekedési és közmunkaügyi miniszter
Csernyus Manó (Emmánuel)
Csömy Zsigmond – molnár
Deák János
Dániel Christian Dressler (Kurz)
Dreyszker Pál
Dudó, más néven Pyrisznyják György
Farkas Péter
Fekete Imre – gerillaszázados
Fényes András
Förster Ferenc
Fülöp György – jegyző
Gábel Mátyás – bányamester
Gáncs Pál
Peter Giron – német származású honvéd alezredes
Gonzeczky János – katolikus tábori lelkész
Gödrössy (Gruber) Fülöp – honvéd százados
Gyökeres András
Halászy Károly – jegyző
Havelka Ferenc
Hegyi András
Herczeg Károly
Hoky István – rozsnyói pap-tanár
Hruby Gyula – honvéd őrnagy, Görgei korábbi segédtisztje
Hübner András
Hyross Sándor
Imrő János
Istók Imre – szolgabíró
Jeszenák János báró – kormánybiztos
Kantsur András – református lelkész
Kígyóssy (Stigyössy) Lajos
Klabuchich Pál
Kocsis Pál
Kolosy György – honvéd százados
Kovács Lajos
Koczó György
Kőmíves János
Kuczka Mihály
Kuklits János
Loncsák György
Mágocs János
Major Ferenc
Malinák – festő; teljes neve a forrásokban bizonytalanul maradt fenn
Mannsbarth Antal – katolikus pap
Márkus János – segédtanító
Mednyánszky László báró – honvéd őrnagy
Mészáros Dávid – lelkész; egyes későbbi összefoglalók Dániel néven közlik
Mezey József – jegyző
Mille János
Murmann Sámuel – nemzetőr őrnagy
Nagy György
Nagy István – Juta község jegyzője
Nimnichter János
Novák Tivadar – hadnagy
Osky Gergely
Pállik Ignác – uradalmi vadász
Perényi Zsigmond báró – a felsőház másodelnöke
Petőcz György – Pozsony vármegye másodalispánja
Potoczky Gyula – más néven Posztóczky István, Mosóczy István, Almássy Gyula – gerillahadnagy
Pretsch Mihály
Pretsch Vida
Raffay Imre
Rázga Pál – evangélikus lelkész
Redl (Rédl) Antal
Rettig Vilmos – asztalos
Ricsovszky – pacsai bíró; keresztneve bizonytalanul maradt fenn
Rulikowski Konrád (Kazimierz) – lengyel származású
Sándor László – honvéd százados
Sánta, más néven Koczon János
Schweitzer József – nyomdász
Sikár András
Sipos Gábor
Feliks Sławski – lengyel származású szabó
Witalis Söll – őrnagy
Stift József – földbirtokos
Streith Miklós – katolikus plébános
Szabó József
Szacsvay Imre – országgyűlési képviselő, a képviselőház jegyzője
Szalay Gábor
Szikszay János – református lelkész
Szilva János – honvéd
Szokolay János
Szwelka Rotias
Tamás András – honvéd alezredes
Tipari András
Tóth János
Tóth József
Treksler Ferenc – jegyző
Uitz Ignác
Varga Mihály
Vertike Gábor – honvéd
Woititz (Wottitz) Adolf
Mieczysław Woroniecki herceg – lengyel származású honvéd alezredes
Zehnmark János
És a névsor még így sem mondhatja el az egészet.
A források névtelenül vagy csak részben azonosítva is őriznek kivégzetteket: földműveseket, honvédeket, huszárokat és helyi lakosokat. Voltak olyan csoportok is, amelyek tagjainak nevét nem, vagy nem minden esetben őrizte meg ugyanúgy a történeti emlékezet.
Ezért amikor október 6-án kimondjuk a tizenhárom aradi vértanú nevét, érdemes tudnunk, hogy ők egy sokkal nagyobb áldozati közösség legismertebb jelképei.
Nem csak tizenhárman voltak.
Nem mindannyian születtek magyarnak.
De a magyar szabadság ügyéért vállalták a harcot, a börtönt, a száműzetést – és sokan a halált is.
Tisztelet az aradi vértanúknak és az 1848–49-es szabadságharc megtorlása valamennyi áldozatának.!
——————————————————————-
Források: Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések; Magyar Nemzeti Levéltár;
Katona Tamás és Hermann Róbert kutatásaira épülő történeti összesítések.
Vélemény, hozzászólás?