Talán ez az egy mondat lenne, amit a mai politikusoknak üzennék. Csak nekik. Mert oldalaktól függetlenül, az egykor volt értelmiségi réteg „illegalitásba vonult”, helyét átadván a zubbony nélküli influenszereknek, vélemény-vezéreknek, akikkel azt hiszem felesleges a diskurzus. Az elmúlt évek politikai nihiljében, az erkölcsi irány tartása miatt ismét Csengey Dénes, Csoóri Sándor és Csurka István újra... Bővebben →
Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →
Ajánlva a megroppantott, majd elfelejtett generációknak; tőlünk a régi és új rezsimek "fekete bárányaitól". Mert ezek vagyunk mi jó páran, akik szembe megyünk az önmagukat folyamatosan átmentő köpönyegforgatókkal. Mert az igazság, az árulók napfényre hozása adhat csak reményt, no meg az, hogy a valós történések kimondásával lázadunk tovább ellenük. Önként, sokszor mindent feladva, a folyamatos... Bővebben →
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 