Az 'én Kapolcsomnak’ nincs pontos évszáma. Inkább hangulata, illata van. És emlékei. Poros utak, nyitott kapuk, fűben üldögélő emberek, félig összegyűrt programfüzetek, egy templom hűvöse és egy pajta félhomálya tartozik hozzá. Meg az az érzés, hogy az ember egyszer nem megérkezett valahová, hanem egyszerűen csak benne találta magát valamiben.Az „'én Kapolcsom'” valahol a kétezres években... Bővebben →
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
