Csurka Istvánra emlékezve

Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →

“Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila)

Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →

Alkonyfényben

Egy korszak önvizsgálata Spengler tükrében, avagy a Nyugat alkonya(?) Mivel az idealizmus bizonyos szempontból nem áll messze tőlem, nem meglepő, hogy Oswald Spengler történetfilozófiai nézetei már régebben meggyőztek. A napokban újra elővettem egyik kedvencem tőle; mert az európai (tágabban értelmezendő nyugati ) világ eseményei véleményem szerint beilleszkednek filozófiai felfogásába, sőt általuk könyebben is értelmezhetőek. Van... Bővebben →

Wass Albert emlékére

Ma, 28 éve annak, hogy Wass Albert a floridai Astorban végleg letette a tollat (és azt az örök belső készenlétet), amit mi, olvasói folyamatosan érzünk a mondatai mögött. Az azóta tartó csend viszont nem üres, hanem tele van hegyekkel, fenyőillattal, köddel, és azzal a különös erdélyi fénnyel, amit ő oly csodásan tudott odavarázsolni egy-egy mondat... Bővebben →

‘Nagy-Románia a tantermekben’

Remek könyvre akadtam a hetekben. Vannak témák, amiről mindenki úgy érzi, hogy „már mindent tud”, közben nem tudnak szabadulni a féligazságok, előítéletek és politikai szlogenek szorításából. Számomra ilyen a Lex Apponyi körüli vita és az a kérdés, hogyan lett az iskola és a nyelv a tárgyalt térségben identitásharcok eszköze. A könyv végére érve számomra egyértelmű:... Bővebben →

Isten tényleg “halott”?

Habár Heidegger közelebb áll hozzám mint Nietzsche, adok még egy esélyt magamnak. Talán Zarathustra segíthet, hogy érteni vélhessem. Vajon megismerhető e az emberfölötti ember akit hirdetett, akit szembe állított a csordával, a "tömeg-emberekkel"? Mert az a tény, hogy napról napra mind sűrűbben találkozunk nietzschei elemekkel korunk gondolkodásában, arra kell, hogy kényszerítsen minket, hogy szemébe nézzünk... Bővebben →

111 éve született Bohumil Hrabal

A mai esős délután alkalmas volt újranézni a Jiří Menzel rendezésében készült Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmet. Az apropó, hogy 111 éve született a film alapjául szolgáló művet szerző, a sör ízű és rakoncátlan dialektikájáról híres Bohumil Hrabal. Persze a név hallatán sokan már sorolják is: Őfelsége pincére voltam, Sörgyári capriccio, Búvópatakok. Míg a film... Bővebben →

Aki karddal kelt és tollal feküdt

180. március 17-én hunyt el Imperator Caesar Marcus Aurelius Verus Augustus, született Marcus Annius Catillius Severus; akit többnyire Marcus Aurelius császárként nevezünk. Machiavelli szerint az "öt jó császár" közül az utolsó, ő a "római béke" időszakának utolsó császára is, a viszonylagos stabilitás időszakának utolsó császára, amely még Augustus uralkodása alatt kezdődött. Uralkodását katonai konfliktusok jellemezték. Keleten a Római Birodalom sikeresen... Bővebben →

35 éve “ment el” Márai Sándor

Márai Sándor életútja fordulatosabb és kalandosabb volt, mint sok más 20. századi magyar íróé. Kassán született 1900-ban Grosschmid Sándor néven. Már fiatalon élete meghatározó részévé vált a trauma, hiszen első emlékei között szerepelt, ahogy látta, hogy újszülött húga kiesett a dada kezéből és meghalt. Problémás és öntudatos gyermek lett belőle. Írói tehetsége hamar megmutatkozott, ám... Bővebben →

Egy kis Kissinger….

A Diplomácia, a Világrend, és az amerikai külpolitika korszakváltásáról szóló könyve után végre időm és lehetőségem nyílt újra Kissingert olvasni. Tudom sokan kicsit megbotránkoznak ezen; dacára a jó pár erkölcsileg és geopolitikailag is aggályos lépéseinek, csodálattal próbálom megismerni munkásságát. A világról és politikáról alkotott véleménye pedig sokszor mai napig időtálló. Talán ez annak is köszönhető,... Bővebben →

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑