30 éve nincs már közöttünk. Munkássága máig vitákat vált ki. Élete pedig még inkább. Hihetetlen mennyire lazán de magasról tett a politikai korrektségre. Mindenkihez tud szólni, nemtől, kortól, bőrszíntől, politikai nézettől függetlenül.
Karakteres, mély barzdákkal teli arc, élveteg, olykor morózus tekintet. Egyszerre volt humoros és megrendítő, lírai és obszcén, megbotránkoztató, érzékeny és erőszakos. Olyan Bukowskis. Lehet ma már ki sem adnák műveit.
Máig lenyűgöz a konok, de elegáns kívülállásra, amivel az életét élte, és ahogy szemlélte a világot. A saját életében sokan lázadó individuum szeretnénk lenni, de ezt nem mindenki teheti meg. Illetve csak kevesen. Amikor azonban Bukowskit olvasunk, akkor azonosulni tudunk vele, mert azt mond, amit akar, azt csinál, amit akar – és ez sokszor olyan vonzó. (“Senki nem szólhat be neki, százötven állást hagyott ott, csak gépel otthon, miközben békésen, csendesen meghágja a világot.”)
“Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvűen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva működik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan.”
“There’s a bluebird in my heart that wants to get out but I’m too tough for him, I say, stay in there, I’m not going to let anybody see you.
There’s a bluebird in my heart that wants to get out but I pour whiskey on him and inhale cigarette smoke and the whores and the bartenders and the grocery clerks never know that he’s in there.
There’s a bluebird in my heart that wants to get out but I’m too tough for him, I say, stay down, do you want to mess me up? you want to screw up the works? you want to blow my book sales in Europe?
There’s a bluebird in my heart that wants to get out but I’m too clever, I only let him out at night sometimes when everybody’s asleep. I say, I know that you’re there, so don’t be sad.
Then I put him back, but he’s singing a little in there, I haven’t quite let him die and we sleep together like that with our secret pact and it’s nice enough to make a man weep, but I don’t weep, do you? “(1975-Bluebird)
Hozzászólás