Aki karddal kelt és tollal feküdt

180. március 17-én hunyt el Imperator Caesar Marcus Aurelius Verus Augustus, született Marcus Annius Catillius Severus; akit többnyire Marcus Aurelius császárként nevezünk. Machiavelli szerint az "öt jó császár" közül az utolsó, ő a "római béke" időszakának utolsó császára is, a viszonylagos stabilitás időszakának utolsó császára, amely még Augustus uralkodása alatt kezdődött. Uralkodását katonai konfliktusok jellemezték. Keleten a Római Birodalom sikeresen... Bővebben →

0

Tisztelet a HŐSÖKNEK!

Ünnep-e nekem március 15? Abban a szokványos értelemben véve biztos nem, mint mikor kötelezően kokárdát tűzünk, megszokásként vagy erre kötelezvén ballagunk el egy rendezvényre; ahol aztán előljáróink és politikusaink unalomig ismételt frázisait hallgatva válunk biodíszletté. Számomra nem sok különbség mutatkozik aközött, hogy kötelezően sokadszorra is végighallgatjuk a történelem és irodalom órákról ismerős mozzanatokat és sorokat;... Bővebben →

0

Már 12 éve csak a csend beszél tovább…

Lehet manapság már nem divat, de én még most is szeretek Republic számokat hallgatni. Lehet nosztalgia. Koncertjükön egyszer voltam, még a kétezres évek környékén Keszthelyen. Örök emlék egy lassan letűnt korból, amelyben a zenét még hangszeren játszották, a szövegeket pedig emberek írták. Ahogy az évek és a generációk múlnak, egyre többen lesznek, akik soha nem... Bővebben →

0

Laniakea ( avagy óriások vállán állunk…)

Valószínűleg nem csak velem fordul elő, hogy csillagfényes éjszakákon, felnézve az égre hosszú percekig merengek azon; mekkora is az általunk ismerni vélt univerzum. Az ember sokat olvashat róla, egyre jobban elmélyítheti a tudását...de még így is mindig lenyűgözi az a hihetetlen méret és lépték, melyet szinte lehetetlenség felfogni, megérteni; és elképzelni is nehézkes. Ilyenkor valahogy... Bővebben →

0

Balaton-felvidék ( 2.)

"A múlt: valóság, de olyan, amelyen semmi, de semmi hatalmunk nincsen, amely felé egyetlen lépést sem tehetünk. "/Simone Weil/ Ismét egy kis túra; Káli-medence, Szentbékkálla, Gyulakeszi, Hegymagas, Gyepűkaján és Taliándörögd érintésével. Emberi-komédia ( Káli-medence, Kővágóörs)"Veszprémi Imre acélból és mészkőből készült szoborcsoportjának alakjai a Kővágóörs melletti Kornyi-tó partján állnak, amik 1986 óta lakói a tájnak. Az emberszerű, 2-3 méteres figurák leginkább... Bővebben →

0

Elment hát, a középső Baradlay-fiú is

Nyergelj, fordulj! Egy mondat, amely talánhosszú évek múlva is ugyanazt jelenti: a hazafiságot, a magyaros virtust, a bátorságot, s egy nemzet összetartozását. Nyergelj, fordulj, ahogy mondta, Páger Antal, no meg Mécs Károly. A huszárok pedig lóra pattantak és indultak, hogy felvegyék a harcot az osztrákokkal. Csodálatos történelmi kor, és egy csodálatos film. A Kőszívű ember... Bővebben →

0

35 éve “ment el” Márai Sándor

Márai Sándor életútja fordulatosabb és kalandosabb volt, mint sok más 20. századi magyar íróé. Kassán született 1900-ban Grosschmid Sándor néven. Már fiatalon élete meghatározó részévé vált a trauma, hiszen első emlékei között szerepelt, ahogy látta, hogy újszülött húga kiesett a dada kezéből és meghalt. Problémás és öntudatos gyermek lett belőle. Írói tehetsége hamar megmutatkozott, ám... Bővebben →

0

Egy kis Kissinger….

A Diplomácia, a Világrend, és az amerikai külpolitika korszakváltásáról szóló könyve után végre időm és lehetőségem nyílt újra Kissingert olvasni. Tudom sokan kicsit megbotránkoznak ezen; dacára a jó pár erkölcsileg és geopolitikailag is aggályos lépéseinek, csodálattal próbálom megismerni munkásságát. A világról és politikáról alkotott véleménye pedig sokszor mai napig időtálló. Talán ez annak is köszönhető,... Bővebben →

0

106 éve született Bessenyei Ferenc

Bessenyei Ferenc (Hódmezővásárhely, 1919. február 10. – Lajosmizse, 2004. december 27.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az Újságmúzeum így írt életéről. "1919. február 10-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Sokáig ő volt a szülei egy szem gyermeke, az anyuka kedvence, aztán még négy fiútestvére született (Zoltán, Ottó, Dezső, István). Mivel jóval idősebb volt, az öccsei külön világot alkottak. A... Bővebben →

0

Balaton-felvidék (1.)

"A romok mindig arra szolgáltak, hogy perspektívába helyezzék a dolgokat, hogy jelzést küldjenek a természetnek az emberi világról, a történelemről, hogy jelezzék, az ember alkotásai mulandóak." Az idő kegyes volt, így egy rövid túrával egybekötött múltidézést tehettem, Aszófő-Dörgicse ( és Kisdörgicse)- Balatoncsicsó érintésével. Kövesdi templomrom (Aszófő)A feltárt kőfaragványok alapján 1260-1270 körül épült román stílusú templom... Bővebben →

0

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑