Elnézve a hazai és nemzetközi politikának nevezett „valamit”; egyre kevésbé tudok úgy tenni, mintha a folyton emlegetett „demokrácia” az lenne, aminek nevezni szeretjük. Nem a közélet iránti közöny mondatja ezt velem, hanem épp az ellenkezője: az a benyomás, hogy ami ma demokráciaként működik, sokszor inkább a legitimáció nyelve és a hatalom gyakorlásának technikája, mint a... Bővebben →
"Nagyérdemű és tisztelt csőcselék!... ...Nem eszik oly forrón, ahogy főzik, a kását: Így szól a bölcs bohóc, kinek nem látni mását. Ő tudja csak, habár fejébe kong a kóc, Hogy itt nem a szinész, a néző a bohóc! Mert vér kell annak és könny és bús balsors kell annak És őrjöngő szivek, mik halálba rohannak,... Bővebben →
Mark Carney davosi beszéde erős benyomást akarta kelteni. Kimondja, hogy „törésben (rupture) vagyunk, nem átmenetben”, hogy a „szabályalapú rend” halványul, és hogy a nagyhatalmak a gazdasági összefonódást egyre inkább kényszerítő eszközként használják. A beszéd kulcsszava az „őszinteség”- azaz vegyük le a kirakatból a jelmondatot, és nevezzük nevén a valóságot. ( Utalás Václav Havel a Kiszolgáltatottak... Bővebben →
Január 22. Van valami sajátos komolysága ennek a napnak. Az a fajta téli nap, amikor a fény nem siet: megáll az ablak előtt, és csak vár. Ma lenne 83 éves Cseh Tamás. Ilyenkor nem az „évforduló” szó jut eszembe, hanem az az emlék, ahogy valaki mellém ül — anélkül, hogy helyet kérne. Mert ilyen volt.... Bővebben →
Tudom, régimódi vagyok! Tényleg idáig silányul a politika? És nem, nem a rezsicsökkentést támadom. (Azt elemzik pro és kontra elegen.) Csak nem értem. Elsőnek tényleg azt hittem valami mém oldal. De nem. A miniszterelnök oldala. ( Ami nem világos, hogy a rezsicsökkentés bevezetéséhez, miért kell elvinni a radiátort?! Egy lehetséges megfejtést megosztok a hozzászólásoknál. )... Bővebben →
Ma az emlékezés napja van. Nagyapám is megjárta a frontot. Közel három esztendőt töltött hadifogságban. Amikor végre hazatért a falujába, már semmi sem volt úgy, mint előtte. A malom gazdáját – akinél inasként dolgozott, és aki gyermek híján nagyapámat szánta örökösének – halálra verték. A malmot államosították, és vele együtt odalett a régi élet ígérete... Bővebben →
Sajnos az elmúlt napok felemásra sikeredtek, így elég késve értesültem csak róla, hogy 74 éves korában elment ő is… Mivel szeretek vezetni, ami zene nélkül elképzelhetetlen számomra, így elég gyakran hallgattam a számait. A lejátszási lista mely a The Road to Hell, The Blue Café, Winter Song és a A Driving Home for Christmas dalokkal... Bővebben →
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
Vannak filmek, amiket érdemes időnként újranézni. Így vagyok az Ötödik pecsét című filmmel is. Tegnap egy véletlen folytán botlottam bele és néztem újra. Minden percében, színészi alakításában, rendezésében utánozhatatlan. A filmet szinte tényleg felesleges dicsérni, mert egyben van, zseniális és ami talán szomorú, hogy kortalan. Mert a történelem órája körbe jár. A nyilas uralom elmúlt.... Bővebben →
Bár megint nem leszek “népszerű”, de számomra akkor is megmosolyogtató és érthetetlen az az álmeglepődés és felháborodás ami Trump ukrán-orosz konfliktus kapcsán felvetett 28 pontos béketervét övezi. Vagy tényleg ennyire elvesztettük a realitásérzékünk az elmúlt évtizedek alatt? Az elmúlt napokban a sajtó mindegy politikai földrengésként írta le Donald Trump adminisztrációjának 28 pontos béketervezetét az ukrajnai... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 