Sosem voltam jampec. Később születtem, ezt az életérzést talán sosem érthettem meg igazán – sokszor csak mosolyogva szemléltem. De mégis szerethető volt az egész, mert nem jelmeznek tűnt, hanem színtiszta derűnek, menekülésnek a szürkeségből, egy felkapcsolt neonfénynek, ami azt üzente lehet könnyebbnek is lenni. Bevallom őszintén még nekem is volt kedvenc számom tőle, az Angyalföldi... Bővebben →
Január 22. Van valami sajátos komolysága ennek a napnak. Az a fajta téli nap, amikor a fény nem siet: megáll az ablak előtt, és csak vár. Ma lenne 83 éves Cseh Tamás. Ilyenkor nem az „évforduló” szó jut eszembe, hanem az az emlék, ahogy valaki mellém ül — anélkül, hogy helyet kérne. Mert ilyen volt.... Bővebben →
Sajnos az elmúlt napok felemásra sikeredtek, így elég késve értesültem csak róla, hogy 74 éves korában elment ő is… Mivel szeretek vezetni, ami zene nélkül elképzelhetetlen számomra, így elég gyakran hallgattam a számait. A lejátszási lista mely a The Road to Hell, The Blue Café, Winter Song és a A Driving Home for Christmas dalokkal... Bővebben →
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
„Meghalt a nagy hegedős, meghalt a magyar nép trubadúrja. Nagy szíve, melybe belefért az aranykalászos Alföld, a gyöngyszínű Balaton, s az azúr magyar ég, nem dobog többé” – budapesti búcsúztatóján így kezdte beszédét Herczeg Ferenc, majd a Budapesti Hírlap feljegyzése alapján ezt mondta: "Udvari költő volt, nem a nagy uraké, hanem a nép udvari költője. S a nép nem... Bővebben →
Lehet manapság már nem divat, de én még most is szeretek Republic számokat hallgatni. Lehet nosztalgia. Koncertjükön egyszer voltam, még a kétezres évek környékén Keszthelyen. Örök emlék egy lassan letűnt korból, amelyben a zenét még hangszeren játszották, a szövegeket pedig emberek írták. Ahogy az évek és a generációk múlnak, egyre többen lesznek, akik soha nem... Bővebben →
Ez is kimaradt eddig...Ma A Hálózat - Mező Gábor Hivatalos Oldala dobta fel nekem ezt az életrajzi filmet. A Janis Joplin-sztorit. Mivel mind a blues mind Joplin a kedvenceim közé tartozik megnéztem. Ütött. Mező Gábort idézem: "Látszólag fent a színpadon, de valójában már lent a mélyben. Egy önerőből felépített, majd önerőből leépített karrier (és élet)" ami kibontakozott... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 