Vannak emberek, akiket sem koruk, sem az utókor nem tud egyetlen mondatba zárni. Csurka István ilyen ember volt. Ma születésének napján rá emlékezek. Milyen is volt? Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nem lehetett közömbösen elmenni mellette. Nem simult bele a közélet díszleteibe, nem kérte a jóváhagyást, és főleg nem igazította a mondatait azok ízléséhez, akik... Bővebben →
Válasz Atzél András Válasz Online felületén megjelent esszéjére Atzél András esszéjében nem óvatoskodik. Nyíltan vállalja, mire építi az egész érvelését. Szerinte a liberális demokráciák felemelkedése olyan folyamat része, amely „a világon mindenhol megvalósul”, „folyamatosan gyorsul”, „visszafordíthatatlan”, az illiberális kísérlet pedig csak „egy anomália”. Ez világos, nagy ívű tézis. És éppen ezért a vita igazi tárgya... Bővebben →
- avagy vitám a liberális demokrácia történelmi végpontjáról Korábban magát a demokráciát is félrevezető fogalomként próbáltam megvizsgálni: olyan szóként, amelyre a modern politika előszeretettel hivatkozik, miközben ritkán teljesíti be a saját ígéretét. A liberalizmussal kapcsolatban még erősebb bennem a gyanakvás, sőt az ösztönös idegenkedés is. Ezért a ‘liberális demokrácia’ kifejezést sem tudom magától értetődő politikai... Bővebben →
- Harminchat éve, ezen a napon kezdődött Marosvásárhely fekete márciusa Erdélyben 1990 tavaszán még sokan hitték, hogy a diktatúra bukásával együtt egy igazságosabb világ is megszülethet. De Marosvásárhelyen nagyon gyorsan kiderült, hogy a szabadság önmagában nem oltja ki a gyűlöletet. A Ceaușescu-korszak tudatos betelepítési politikája addigra alaposan átformálta a város etnikai arányait: míg 1977-ben a... Bővebben →
Van az a jelenet a Brian életében, amikor a tömeg kétségbeesetten szeretne hinni valamiben, már majdnem mindegy, miben, csak lehessen rámutatni, körbehordozni, félremagyarázni, és azt mondani: na végre, itt van. A jel. Az irány. A megoldás. A szandál. És itt ülök 2026 Magyarországán, nézem ezt a régi filmet, és egyszer csak azt veszem észre, hogy... Bővebben →
Tisztelt Krasznahorkai László! Mielőtt az érdemi kérdésekre rátérnék, szükségesnek tartom pontosan körülhatárolni önnel való vitám tárgyát. A La Repubblicában 2026. március 9-én megjelent, Önhöz kapcsolódó szöveg Jacinto Antón nevével látott napvilágot, ugyanazzal a barcelonai helyszínmegjelöléssel és ugyanabban az interjúhelyzetben, amelyet az EL PAÍS angol nyelvű kiadása már 2026. február 27-én közölt: Barcelona, Alma Hotel, a... Bővebben →
Ami az elmúlt években Magyarország közterein történik, az számomra nem elszigetelt belpolitikai zaj, hanem egy ismerős minta körvonalazódása. Lehet ezen mosolyogni, lehet legyinteni rá, főleg a kormánykritikus oldalon, de az adatok, a források, a szereplők mozgása és a kommunikáció iránya túlságosan sok párhuzamot mutat ahhoz, hogy ezt könnyelműen félretegyük. Nem állítom, hogy a legsúlyosabb forgatókönyv... Bővebben →
Talán ez az egy mondat lenne, amit a mai politikusoknak üzennék. Csak nekik. Mert oldalaktól függetlenül, az egykor volt értelmiségi réteg „illegalitásba vonult”, helyét átadván a zubbony nélküli influenszereknek, vélemény-vezéreknek, akikkel azt hiszem felesleges a diskurzus. Az elmúlt évek politikai nihiljében, az erkölcsi irány tartása miatt ismét Csengey Dénes, Csoóri Sándor és Csurka István újra... Bővebben →
„A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.” (Latinovits Zoltán) Van egy mondat, amely úgy hatol belénk, hogy utána már nem egyszerűen „idézet” marad, hanem mérce. Az ’Az igazat mondd, ne csak... Bővebben →
Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Szubjektív vélemény 