Kategória: történelem

“Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (József Attila)

Tegnap egy tartalmas beszélgetésen vettem részt, amelynek apropója a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, valamint Mező Gábor: Kiterítenek úgyis című könyvének bemutatója volt. A kötet érzékletesen rajzolja meg József Attila környezetének politikai és családi hátterét, és azt is, milyen módszerekkel próbálták különféle mozgalmi körök magukhoz kötni őt. Erősen megjelenik benne a „gyökértelenség”: a széteső sorsok, a társadalmi... Bővebben →

0

Hányszor lehet letaglózni a magyarságot?

Ajánlva a megroppantott, majd elfelejtett generációknak; tőlünk a régi és új rezsimek "fekete bárányaitól". Mert ezek vagyunk mi jó páran, akik szembe megyünk az önmagukat folyamatosan átmentő köpönyegforgatókkal. Mert az igazság, az árulók napfényre hozása adhat csak reményt, no meg az, hogy a valós történések kimondásával lázadunk tovább ellenük. Önként, sokszor mindent feladva, a folyamatos... Bővebben →

0

A sírkő igazsága

Nemrég a kezembe került Teleki Pál 1939-es beszédeinek gyűjteménye: A nevemben ne ígérjen senki címmel. Olvasás közben újra és újra az volt az érzésem, hogy ezek a szövegek ma is „dolgoznak” bennem. Nemcsak a korszak nyelve szól belőlük, hanem egy politikus gondolkodásmódja, önigazolása, félelmei és felelőssége is. Ma Gödöllőn át vezetett az utam, így úgy... Bővebben →

0

1943.01.12.

Ma az emlékezés napja van. Nagyapám is megjárta a frontot. Közel három esztendőt töltött hadifogságban. Amikor végre hazatért a falujába, már semmi sem volt úgy, mint előtte. A malom gazdáját – akinél inasként dolgozott, és aki gyermek híján nagyapámat szánta örökösének – halálra verték. A malmot államosították, és vele együtt odalett a régi élet ígérete... Bővebben →

0

Zenész a járdán, teher a vállon – gondolatok Hobo Utcazenész című estje kapcsán

Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →

0

Létezik a “turáni átok”?

A napokban egy érdekes vitába csöppentem, melynek középpontjában a minket sújtó "turáni átok" állt. Nos, személy szerint nem hiszek a "turáni átokban", ahogyan az önsorsrontó magyar lélekben sem. Mégis érdemes és tanúlságos közelebbről megvizsgálni a kérdést, még akkor is, ha köré épült mítoszok mindegyikével nem is tudunk foglalkozni.Létezik egy különös magyar kifejezés, amit sokan ismernek,... Bővebben →

0

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett…

1956-ot a jelenkori politika saját céljaira próbálja felhasználni. Már rég magam emlékezem csak október 23-án, vagy november 4-én. Tudom az én hibám. De hiszem, hogy 1956 szellemisége és történései többet érdemelnek, mint, hogy az aktuálpolitika mocsarába rángassák le, ahogy ezt teszik ( tisztelet a kivételnek) oly sokan. Emlékszem gyermekkorom október 23-i megemlékezéseire, ahol – akkor... Bővebben →

0

Köszönet! /Erdély(6.) – Kászon, Farkaslaka/

„Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is.” Kis erdélyi utamnak vége egy kis időre, Farkaslakán... Bővebben →

0

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑