„A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt.” (Latinovits Zoltán) Van egy mondat, amely úgy hatol belénk, hogy utána már nem egyszerűen „idézet” marad, hanem mérce. Az ’Az igazat mondd, ne csak... Bővebben →
Zenész a járdán, teher a vállon – gondolatok Hobo Utcazenész című estje kapcsán
Szerdán az egyik művelődési házban volt szerencsém megnézni Hobo estjét, az Utcazenész-t. A darab bár első ránézésre pályatörténet – valójában sokkal több: vitaindító a magyar könnyűzene múltjáról, a "rendszerváltásról" és arról, kinek van joga ma „lázadónak” nevezni magát. A darab hőse nem Hobo, legalábbis hivatalosan. A színpadon látott zenész fiktív figura, de élettörténetében fájdalmasan ismerős... Bővebben →
Elment hát, a középső Baradlay-fiú is
Nyergelj, fordulj! Egy mondat, amely talánhosszú évek múlva is ugyanazt jelenti: a hazafiságot, a magyaros virtust, a bátorságot, s egy nemzet összetartozását. Nyergelj, fordulj, ahogy mondta, Páger Antal, no meg Mécs Károly. A huszárok pedig lóra pattantak és indultak, hogy felvegyék a harcot az osztrákokkal. Csodálatos történelmi kor, és egy csodálatos film. A Kőszívű ember... Bővebben →
106 éve született Bessenyei Ferenc
Bessenyei Ferenc (Hódmezővásárhely, 1919. február 10. – Lajosmizse, 2004. december 27.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az Újságmúzeum így írt életéről. "1919. február 10-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Sokáig ő volt a szülei egy szem gyermeke, az anyuka kedvence, aztán még négy fiútestvére született (Zoltán, Ottó, Dezső, István). Mivel jóval idősebb volt, az öccsei külön világot alkottak. A... Bővebben →