Habár Heidegger közelebb áll hozzám mint Nietzsche, adok még egy esélyt magamnak. Talán Zarathustra segíthet, hogy érteni vélhessem. Vajon megismerhető e az emberfölötti ember akit hirdetett, akit szembe állított a csordával, a “tömeg-emberekkel”? Mert az a tény, hogy napról napra mind sűrűbben találkozunk nietzschei elemekkel korunk gondolkodásában, arra kell, hogy kényszerítsen minket, hogy szemébe nézzünk e kérdésnek: mit jelent Nietzsche a mai filozófiának?! Van amiben igaza lehetett?
“Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés – tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban, aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyűlöletes, nem pedig megvetendő: legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha.”
Nietzsche egyike azon filozófusoknak, akik a popkultúrában is jelen vannak. Mémek születnek róla, műveit dalokban és dalszövegekben is felhasználják. De vajon mik ezek és mit is jelentenek valójában?
Mit értünk azon, hogy Isten halott?
“Az Isten halott kijelentéssel Nietzsche diagnosztizál és a keresztény istenbe vetett hit hiteltelenné válását fejezi ki, amely kezdi már beárnyékolni az európai kultúrát. Nietzsche ezzel azt is kijelenti, hogy véget ért egy korszak, amelynek egyenes következménye, hogy valami újnak kell kezdődnie, mégpedig olyan újnak, amely metafizikai szinten is változást hoz. Ha Isten halott, akkor szükség van az értékek átértékelésére, Nietzsche azonban világossá teszi, hogy nem elég megölni az istent, hogy megtörténjen az átértékelése, sőt azt is látja, milyen veszélyekkel jár, ha az isten helyére az embert helyezik.
“Márpedig, ha Isten halott, akkor nincs külső erő, amely teremtene, megváltást hozna, vagy gondoskodna az emberről, akinél így tehát már nem létezik magasabb rendű valóság… “
Az ember egyedül maradt. Magának kell irányítania az életét és gondoskodnia kell a világ sorsáról is, ami azt jelenti, hogy az embernek magának kell egy magasabb rendű valósággá válnia. Egy embert felülmúló emberré.
Übermensch?
Az Übermensch nietzschei felfogása szemben áll a „felsőbbrendű” ember gondolatával, még akár az is kijelenthető, hogy pontosan ellentéte annak. Az embert felülmúló embert azért sem lehet ideológiailag felhasználni, mert éppen hogy túl van az ideológiákon. Az embert felülmúló ember az emberileg lehetségesről ad teljes képet és éppen ezért ő a válasz Isten halálára is. Mentes a vallástól, de nem elvesztette azt, hanem visszavette önmagába.
Tényleg ugyanaz örökké visszatér?
Az örök visszatérés eszméje szerint ami létezik, az vissza fog térni, és ami van, az már önmagának a visszatérése, már megtörtént ezelőtt és meg is fog történni újra, mindig pontosan ugyanúgy. Semmi sem történik, ami ne történt volna már meg számtalanszor, és ami ne történne majd meg újra önmaga pontos megismétlésével. Nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe a világ történetének, csak mindig ugyannak az epizódnak a monoton megjelenése újra és újra.Azért is nehéz ez a gondolat, mert mindez azt jelenti, hogy alapvető újdonságra nincs lehetőség az univerzumban.
“Már mindenre gondoltak ezelőtt és újra fognak rá gondolni.“
Ha valamely apró részlet is megváltozhatna – ami a felállított kereteken belül elképzelhetetlen -, úgy a „világegész” szűnne meg ugyannak lenni. Egy örökkévalóságba dermedt mozgás van „csupán”.”
Források:
wikipedia.hu
blgblog.blog.hu/2020/06/28/nietzsche_kezdoknek_mirol_is_szol_az_igy_szolott_zarathustra
jelenkor.net (Czeglédi András írása)
Volker Gerhardt: Friedrich Nietzsche
Rüdiger Safranski: Nietzsche
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás