“A múltat sehogy sem lehet rekonstruálni. Csak a látszatát. Csupán az illúzióját teremthetjük meg – ami elmúlt, örökre eltűnik.”/Chuck Palahniuk/ Tegnap az időjárás kegyes volt, így ha kevés idő is áll rendelkezésemre, pár régen célba vett helyet sikerült megnéznem; Dörgicse, Ódörögd, Nagyvázsony érintésével.
Felsődörgicsei Szent Péter templomrom
“A falu közepén, az evangélikus templom mögött, a temető mellett található. Története: 1211-ben említi először a tihanyi apátság összeírása itteni birtokait. 1231-ben Szentpéterdergicse, a tihanyi apátság és helyi nemeseké. Valószínűleg azonos az 1333—35-ben említett Ságdorgicsevel, amelynek papja Péter. A XIV—XVI. században a dörgicsei nemeseké, amelyek közül a Zenthpeterdergichei Zarka család volt a legjelentősebb.
A falu temploma 1231-ben már áll, mert ekkor már erről nevezik Szentpéterdergicsének. 1312-ben a feldergicsei nemesek és a tihanyi apát egyezséget kötöttek a feldergicsei Szt. Péter egyház kegyuraságáról. Leírása: Keletéit kettős templom két hajóval és két szentéllyel. Az északi, rövidebb hajóhoz belül patkóívü, kívül egyenes záródású szentély, nyugatról pedig négyzetes, belső sarkain pillérekkel erősített előtér csatlakozik, önálló nyugati bejárata volt, amelyet befalaztak és így két ajtón át csak a déli templomon keresztül lehetett megközelíteni. — A déli templom hosszú hajójához kelet felől vele azonos szélességű álkereszthajó csatlakozik, és ebből nyílik a szintén azonos szélességű, egyenes záródású szentély. Délről az álkereszthajó szélességében toldalék építmény, csontház csatlakozik hozzá. — A déli templom falai a közös fal kivételével majdnem eredeti magasságban maradtak meg, az északi falait az ásatás tárta fel. A templomrom alaprajzi megoldásával hazánkban egyedülálló és korát tekintve is sok vitára ad alkalmat.” ( forrás: varlexikon.hu)
Ódörögdi templomrom
“A területen egykor létezett egy Árpád-korban alapított Tótdörögd nevű település, amely a török korban oly sok Balaton-felvidéken lévő településsel együtt elnéptelenedett. A település pontos helye ismeretlen, sokan Ódörögddel hozzák kapcsolatba, de olvastunk olyan forrást is, ahol Taliándörögddel és környékével azonosítják. Tótdörögd templomát a “Szent Üdvözítő” tiszteletére építtették, 1238-ban okirat említi. A ma is látható templomrom kelet-nyugat fekvésű, mint a középkori templomaink meghatározó része, viszont az oltár nem kelet, hanem nyugat felé néz, ez az akkoriban szokásossal pont ellentétes. A falak nagyrészt nem téglából, hanem kőből vannak rakva, a torony, néhány boltozat, és kripta téglából, ezek feltehetően nem középkoriak. A kapuzat és a hatszögletű, két emelet nagyságú torony 19. századi, historizáló jellegű; egyhajós, apszisa poligonális záródású, fehér dolomitból rakott.”
Helyiek szerint: 1958-ban még járt ki ide pap misézni. A kriptát Ódörögd leggazdagabb családja építtette. A dongaboltozatú építmény teteje beszakadt, így megközelítése veszélyes lehet, a boltozat tovább omolhat. Sajnos a nyughelyeket feltörték, a helyiek szerint fogadásból, a 60-as években idetelepült munkások. A kripta oldalfalain már csak a fülkék mélyedései láthatók, a vakolattöredékek arra engednek következtetni, hogy az építmény falai festve voltak. (forrás: balatoniromok.blogspot.com)
Szent Mihály pálos kolostorrom (Nagyvázsony)
“A kolostor monumentális épülete késő gótikus stílusban épült. Építtetői a török verő hadvezér Kinizsi Pál és apósa Magyar Balázs voltak. Az alapítólevél 1483 május 5-re datálódik, de az építés már előrehaladott állapotban volt. A kolostort a helyi népi monda szerint Kinizsi egy török rab váltságából fedezte. Ezt némileg alátámasztja az a tény, hogy Kinizsi fegyvertársa Báthori István a kenyérmezei csata zsákmányából építette a nyírbátori kolostort és templomot. A kolostor 1485-86 körül készülhetett el, bár további építkezésekről még 1499-ben is tudunk. Kinizsi Pál és özvegyének Magyar Benignának második férje is itt lelt örök nyugalmat. Mind a kettő sírkő a várban lett kiállítva.
A mohácsi vész utáni ketté szakadt országban polgárháború dúlt. Mindkét király híveket toborzott. A nagyvázsonyi pálosok a birtokaik fekvése miatt I.Ferdinánd oldalára álltak, aki 1528-ban védlevelet bocsátott ki, melynek értelmében a kolostorban hadakat elszállásolni tilos. Ezzel szemben János király a kolostor javait 1530-ban az örményesi pálosoknak adományozza. 1543-ban a törökök elfoglalják Székesfehérvárt, a barátok többsége Pápára menekült a kolostor kincseivel. 1552-ben Veszprém elestekor már csak néhányan lézengenek a kolostor falai között. A kolostort májusban Horváth Péter, Horváth Gáspár, Csoron János és Gyulaffy László lerombolja “amikor Veszprémet a török megvette, úgy pusztult el. Az urak rájöttek és porral (megj.: puskaporral) hányatták a klastromot, a tálodival és városlődivel együtt, félvén attól, hogy a török beléjük száll.” A kövek nagyrészét a vázsonyi vár megerősítésére használták fel.
A kolostorban számos nagyon értékes kódex készült, de csak 4 vészelte át a századok viharait. Ilyen például a Festetics kódex, ami 1492-1494 között íródhatott Magyar Benigna számára. Kinizsit 1492-ben szél ütötte meg, 1494-ben pedig elhunyt. A kódex tartamazza a következő imádságot: “Paal wram betegseegerewl zerzet Imaadsaag”. A kódex pdf formátumban letölthető itt. 1513-ban íródott a megtalálójáról elnevezett Czech kódex. Ezt szintén Magyar Benignának készítették. A Gömöry kódex 1516-ban készült a veszprémi apácák számára. Ennek egyik írója ismert: Tetemi Pál vikárius. A Peer kódexet 1518-ban írták Csepelyi Simon számára, valószínűleg hálából birtok adományért.” (forrás: varlexikon.hu)
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás