Balaton-felvidék (1.)

“A romok mindig arra szolgáltak, hogy perspektívába helyezzék a dolgokat, hogy jelzést küldjenek a természetnek az emberi világról, a történelemről, hogy jelezzék, az ember alkotásai mulandóak.”

Az idő kegyes volt, így egy rövid túrával egybekötött múltidézést tehettem, Aszófő-Dörgicse ( és Kisdörgicse)- Balatoncsicsó érintésével.

Kövesdi templomrom (Aszófő)
A feltárt kőfaragványok alapján 1260-1270 körül épült román stílusú templom a tihanyi apátsághoz tartozott. Kövesd első hiteles említése 1211-ből való, de egy hamisan 1093-ra datált tihanyi összeírásban is szerepel. Magáról a templomáról viszont nem maradt fenn hiteles okirat. Valószínű, hogy az épületnek római elődje is lehetett, mert római oltárkövet, valamint cserépmaradványokat találtak a templom szentélye előtti térben. Egy ilyen oltárkő ma is látható az épület közelében.

“Egyhajós, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom. Bejárati része fölött a romanikára jellemző formák jól láthatóak: a lóherére emlékeztető ívsor maradványa illetve egy körablak. A lóheresor rokonságot mutat a lébényi apátság templomának díszítésével. A nyugati homlokzaton az egykori kapuzat lenyomata jól kivehető. A hajó nyugati végében, a bejárat fölött két oszlopon álló boltozott kegyúri karzat állt, ennek nyomai jól látszanak. Valószínűsíthető, hogy tornya is volt a templomnak e fölött. A szentély mellett az északi oldalra sekrestye is épült, alapfalai ennek is megtalálhatóak. A szentélyben és a sekrestyében falazott oltár alapjai fedezhetők fel. XV. századi pasztofóriuma (szentségtartó-fülkéje) a tihanyi múzeum birtokában van. A templomot ovális körítőfal vette körül, feltehetően temetővel, a fal nyomvonala enyhén kiemelkedik a talajszintből.” (forrás: https://balatoniromok.blogspot.com/)

Alsódörgicsei templomrom
Az eredetileg Boldogasszonydörgicsének nevezett falu temploma a XIII. században épült, 1268-ban említi először írás. Túlélte a török időket is, a XVIII. században még újjáépítették, az 1700-as évek közepén még használatban volt, majd a XIX. század elején pusztult el végleg. Tornyának 22 méter magas falai messziről látszanak. Hatalmas oromzatú, egyhajós templom volt, szentélyének északi oldalán sekrestyével. Háromemeletes tornyának alsó szintjén boltozott kegyúri karzat volt, legfelső emeletén három ikerablak nyílt, melyek ma is láthatók. Tornyának jelentős része és hajójának alapfalai, ill. oldalfala még ma is áll. A hajdan a templom mellett álló kolostorból szinte semmi nem maradt fenn.

Kisdörgicsei templomrom
Az egykori Kisfaluddörgicse egyhajós templomának maradványai a legkisebbek a három környékbeli rom közül. Elbűvölő környezetben, a falu szélén, egy nagy réten találjuk a picinyke templomot. Déli oldalfala, három apró boltíves ablakkal, ennyi maradt meg az utókornak a XII. században épült Árpád-kori templomból. 2023-ban teljesen felújították, most már nem is lehet romnak nevezni. A sokáig tető nélküli, folyamatosan pusztuló kis templomot egy XIX. századi fotó alapján eredeti formájában építették újjá.

(forrás : https://kirandulastippek.hu/)

Ároktői templomrom (Balatoncsicsó)

Balatoncsicsótól délnyugatra, egy északnyugat-délkelet irányú dombvonulat gerincén áll a középkori templomrom. Ma a templomromot erdő veszi körül. A szakirodalom szerint ennek a határrésznek Csukrét a neve. A templom Szentbereck falu temploma volt. A szakirodalomban szereplő Berecfa-dűlőt a helybeliek nem ismerik. Az 1964-ben végzett terepbejáráskor még nem volt erdő ezen a területen, így a templomtól délre egy patakra lejtő domb oldalán mintegy 150 x 80 méteres területen nagyszámú kés középkori (XIV-XVI század) kerámia jelezte az egykori falu helyét. Szentbereck az Árpád-korban királyi udvarnokok falva lehetett. Később, valószínűleg a XIV. századtól a veszprémi püspök birtoka. Első írásos említése 1354-ből ismert. 1522-ben Szentbereckfalva néven szerepelt. A XVI. Századi rovásadó összeírásokban többnyire a szomszédos Árokfővel együtt említették.

1524-ben a veszprémi püspöknek 11 adózó (közte 7 egész telkes jobbágy, 4 féltelkes nemes) és 6 puszta portája volt itt. 1542-ben a püspöknek 1 adózó, 4 szegény, az egyházi nemeseknek 6 adózó portája volt. 1543-ban Árokfővel együtt szerepelt, 5 adózó (de nem fizető) portával. 1548-ban bár egy török támadás részben elpusztította a két falut, még 3 adózó portáját írták össze. 1553-ban és 1555-ben már csak egy lakott portája szerepelt. 1555-ben, vagy röviddel utána pusztulhatott el véglegesen, többé nem írták össze. Plébániájáról csak kései írott adat ismert – először 1523-ban említik – de a templom Árpád-kori.

“A kisméretű, keletelt, egyhajós, különbözű méretű törtkőből épült, egyenes szentélyzáródású templom falai még ma is több helyen szinte eredeti magasságukig állnak. A templom mai mérete kb. 6 x 9 méter. A falak legjobb állapotban a nyugati,(a bejárat helyével) a déli és az északkeleti oldalon a szentélycsatlakozásnál állnak (magasságuk ezeken a szakaszokon eléri a 3 métert).  A szentély szinte teljesen elpusztult, csak alapfalai maradtak meg. Alakjára a szentély és a templomhajó csatlakozásánál megmaradt falcsonkokból lehet következtetni. A templom északi és nyugati oldalán magas törmelék halom veszi körül a falakat. A templom belsejében még magasabban áll a beomlott fal törmeléke. Vélhetően a templom faragott kövei is megtalálhatók a leomlott falszakaszok alatt. A templom nyugati falának belső falsíkján karzat nyomai figyelhetők meg. A templom körül viszonylag sík rész terül el, kivéve a keleti oldalt, ahol a szentélytől néhány méterre meredeken lejteni kezd a talaj. A sík terület a templom körüli temető határait is megmutatja.”
(forrás: https://balatoniromok.blogspot.com/ )