Időtálló…

A napokban kezembe került a Csendes beszélgetés című novella. Lassan Bukowski rajongó leszek. És megint mennyire időtálló:

„…azt hiszi, hogy holnap reggel ki fog törni a forradalom. talán igen, talán nem. senki sem tudja. Mondtam neki, hogy a forradalmakkal az a baj, hogy BELÜLRŐL kifelé kell elkezdődniük, nem kívülről BEFELÉ. Ha kitörnek a zavargások, az emberek rögtön rohannak és felkapnak egy színes tévét. Ugyanaz a méreg kell nekik, amitől az ellenségeiknek elment az esze.

[…] de azt tudom, hogy sok forradalmár igazi pöcs, és UNALMAS, nagyon unalmas alak. Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni a szegény embereken, hogy nem kellene oktatni a tanulatlanokat, vagy hogy a betegek ne kapjanak kórházi ellátást és a többi. hanem azt, hogy szentként tüntetünk fel sok forradalmárt, pedig néhányuk nagyon beteg ember, akiket pattanások zavarnak, elhagyta őket a feleségük, ők meg kis békejelvényeket hordanak zsinóron a nyakukban. Sokukat csak a pillanatnyi haszon érdekli, és ugyanolyan jól ellennének a Fordnál, ha alkalmaznák őket. Csak azt nem akarom, hogy az egyik rossz vezetést egy másik váltsa fel. Márpedig ez történik minden választásnál.”