Új geológiai adatok világítanak rá a tengerszint-emelkedés mértékére és ütemére az utolsó jégkorszak után. A kutatás eredményei segíthetnek jobban megérteni a globális felmelegedés hatását a jégsapkákra és a tengerszint emelkedésére – tudósított a Phys.org. A Nature folyóiratban publikált kutatást számos neves intézmény szakemberei végezték, köztük a Deltares, az Utrechti Egyetem és a Holland Geológiai Szolgálat munkatársai. A közzétett tanulmányt itt olvashatják.
A korai holocén időszakban bekövetkezett tengerszint-emelkedés új ismeretei fontos viszonyítási pontot jelentenek a tudósok és döntéshozók számára, különösen most, amikor a globális felmelegedés miatt hasonló helyzettel állunk szemben a gyorsan olvadó jégtakarók miatt.
Az IPCC klímamodelljei szerint 2300-ra több méteres tengerszint-emelkedés várható az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése miatt. Egyes forgatókönyvek szerint ez évszázadonként több mint 1 méteres emelkedést jelenthet. A korai holocénhez képest azonban ma és a jövőben a tengerszint-emelkedés következményei sokkal súlyosabbak a népességnövekedés, valamint az infrastruktúra, a városok és a gazdasági tevékenység jelenlegi helyzete miatt. A kutatók az Északi-tenger egyedülálló adathalmazát felhasználva most először tudtak pontos számításokat végezni. Az egykori Doggerland területéről származó fúrásmagokat elemezték, amely terület egykor szárazföldi hidat képezett Nagy-Britannia és az európai kontinens között, majd a tengerszint emelkedésével víz alá került.
Több száz millió ember sorsa és a part menti területek lakhatósága függ attól, hogy miként alakul majd a következő évtizedekben két, Magyarországtól közel 15 ezer kilométerre található gleccser jövője. Ezért nem véletlen, hogy az éghajlatkutatók és a média is közelről követi a Thwaites és a Pine Island jégárak olvadását, és annak a nyugat-antarktiszi jégtakaróra, valamint a bolygó egészére gyakorolt hatását.A tengerszint-emelkedés az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés egyik legsúlyosabb következménye, aminek hatásai évezredek múlva is érezhetők lesznek. Az óceánok hőtágulása, valamint a gleccserek és jégtakarók olvadása következtében a 20. század eleje óta 20 centiméterrel nőtt a globális tengerszint – írja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, a klímaváltozás fizikai alapjait összefoglaló (AR6 WG1) jelentése.
A tengerszint az évszázad végéig az 1995–2014 közöttihez képest további 40-80 centiméterrel emelkedhet majd az IPCC szerint, attól függően, hogy a következő évtizedekben mennyi üvegházhatású gázt bocsátunk ki. A közelmúltbelihez képest 1 méteres tengerszint-emelkedésre a következő évszázad második feléig kerülhet sor, 2300-ig pedig akár a 3 méteres emelkedés is összejöhet a magas kibocsátással számoló forgatókönyv esetén. Évezredes távlatokban még a párizsi egyezményben lefektetett 1,5 és 2 fokos klímacélok mellett is elérheti az emelkedés mértéke a több métert, ha valóban katasztrofális olvadásnak indulnak a sérülékeny nyugat-antarktiszi és grönlandi jégtakarók. Ha ez bekövetkezik, a Föld a mostani holocén előtti interglaciális időszakra, a 115-130 ezer évvel ezelőtti Eemianra emlékeztet majd, amikor az óceánok szintje a mait 5-10 méterrel szárnyalta túl. A tengerszint a negyedidőszaki jégkorszak során – sok-sok ezer éves időtávokon – akár 120 méternyit is ingadozhat. A hozzávetőleg 11 ezer évvel ezelőttre, a holocén kezdetére visszanyúló emberi civilizáció első évezredeiben a tengerszint 60 méternyit emelkedett, majd közel 7 ezer évvel ezelőtt a mostani szint körül stabilizálódott. Ma 267 millió ember él olyan part menti régiókban, különösen a trópusi területeken, amelyek 2 méterrel a tengerszint felett fekszenek, és ez a század végéig a 410 milliót is elérheti.
Ha térképen, a tengerszint emelkedést bállításával várható változásokra kíváncsi, ide kattintva nézheti meg.
A tengerszint emelkedésénél az ipari forradalom előtti időket szoktuk alapul venni, magyarán nulla pontnak azt az állapotot tekintjük, amikor még az emberi tevékenység nem rombolta szét a légköri üvegházhatású gázok dinamikus egyensúlyát. Máig a globális átlaghőmérséklet egy Celsius-fokkal emelkedett, a tengerek szintje pedig 20 centiméterrel. Az érték viszont csalóka, mert a beolvadó jég csak az egyik ok, amit szinte azonnal mérni tudunk. A másik a víz hőtágulása ami a térfogatot Celsius fokonkét egy ezrelékkel növeli, és az óceánok teljes mélységében csak késleltetve jelentkezik, viszont több kilométernyi vízoszlopról lévén szó, ez jelentős tényező. Ökölszabályként , három Celsius-fokos emelkedés – a jelenlegihez képest már csak kettő – nagyságrendileg egy méterrel növeli a tengerek szintjét. Már ez is tragédia lenne, mindenképpen el kell kerülnünk. A három fok egyben olyan küszöbérték, ami fölött számos visszafordíthatatlan éghajlati változás leselkedik…
Mi történne, ha a Föld összes jégtakarója elolvadna? Ezzel a gondolattal játszott el az amerikai National Geographic magazin 2014-ben. Az eredményt a Föld jelenlegi képén ábrázolták kontinensekre lebontva.
“Könnyű elképzelni, ahogy az olvasó szeme Európa térképén először Nyugat-Európát keresi fel, aztán később Magyarországot. Ekkor megnyugszik, hogy minden rendben, kivéve azt, hogy kiszárad a Balaton és már görget is tovább. Annak pedig bizonyára csak a legelvetemültebb földtörisek örülnek, hogy újra egybenyílnak az egykori Paratethys medencéi, a Fekete-tenger, Kaszpi-tenger és az Aral-tó. Egykor ehhez a tengerhez tartoztak a Kárpát-medence legmélyebb területei is, szerencsére mi ezúttal kimaradunk az újraegyesülésből. Ugyan bekékezték a Bánság egy részét, ami nem lehet más, mint a Nagybecskerek melletti egykori tómedence, de nem valószínű, hogy ott egy (bel)tenger nőjőn. A Szolnok környéki kék foltokra nincs semmi épeszű magyarázat. Google előtti időkben még feltettem volna a kérdést hány méteren múlik, hogy Magyarországnak is tengeri kijárata legyen, de legyen inkább az a találós kérdés, hogy 1914-ben hol helyezkedett el Magyarország legmélyebb pontja?Úgy tűnik 5000 év múlva gyakorlatilag megszűnik az Al-Duna, az új torkolat valahol Rusze és Giurgiu között lesz, Bukaresttől délre. Nyugaton Hollandiából nagyjából Limburg tartomány marad meg, a dánok utolsó menedéke a Yding Skovhøj “hegy” lesz a maga 172 méterével (mondjuk akkoriban már csak 106 m). Az eltűnő tengerparti városokat felsorolni sem érdemes.
Dél-Amerika három legnagyobb folyóvölgyében nyomul fel a sós víz a kontinens belsejébe. Az Orinoco és az Amazonas partján kiirtott őserdő helyén épült települések elpuszulnak, ugyanúgy a La Plata torkolat környéke, ahol legfeljebb a paraguayiak örülhetnek, hogy a fővárosuknak lesz egy új tengeri kikötője. Többé nem lesz már szükség a Panama-csatornára, a hajók akadálytalanul közlekedhetnek majd a két óceán között. Ezen a térképrészleten is felbukkannak nagyobb kék foltok a szárazföld belsejében. Ezek a valóságban nem válánának vízfelületté, mint ahogy a Death Valley, az alább említett Kattara-mélyföld sem tenger jelenleg, csak gondolom az automatikus színezésnél befestődtek ezek a mélyebb területek.Az amerikai kontinens északi részén elsősorban a keleti part veszélyeztetett, Florida eltűnésével alaposan le fog rövidülni a hajózó útvonal Kanada és Mexikó között. Főleg úgy, hogy tengervíz alá kerülhet a Hudson-folyó völgyének tektonikai árka. A Nagy-tavakat nem fogja érinteni a tengerszint-emelkedés, a legalacsonyabb Ontario-tó víztükre jelenleg 75 méterrel emelkedik a Atlanti-óceán fölé. Valamivel nagyobb lesz majd az öböl San Francisco városánál; az egész Sacramento-völgyben tenger fog hullámozni. A Mississippi-deltát pedig 650 kilométerrel északabbra kell majd keresni.
Legkevésbé Afrika tagolatlan partvidéke változik majd. Ha mégis választani kell az elmerülő területek közül, akkor a Szahara nyugati és északi része leginkább érintett vidék. Különösen igaz ez az egyiptomi területen található Kattara-mélyföldre, amely már jelenleg is 112 méterrel van a tenger szintje alatt. A Gabesi-öbölből nyíló tunéziai Sott el-Jerid nevű időszakos tó a világtörténelem során már többször kapcsolódott a tengerhez, most ez a jelenség megismétlődhet, sőt algériai területre is kiterjed majd. Szenegambia területén kívül Afrika folyótorkolatai mentén lesz még hasonló tengerelöntés, ezen kívül “csupán” egy parti keskeny sáv kerül víz alá.
Minden erényük ellenére ezek a képek nem tökéletesek. Nem csupán a már említett mélyföldek kékre színezése miatt, hanem amiatt is, hogy nem ábrázolják a jövőben lezajló földrajzi folyamatokat. A kérdést csak részben érintettük az izosztázia jelenségénél, nézzünk még egy páldát. Az Amazonas-medencébe mélyen benyúló tengeröböl révén merült fel a kérdés, vajon az ábrák készítői belekalkulálták-e az évi 1,2×109 köbméter hordalékmennyiséget, amelyet a világ legbővizűbb folyama szállít? 5000 évvel felszorozva ez az anyagmennyiség tekintélyes részét feltöltheti a kialakuló tengeröbölnek. Ugyanez a kérdés vonatkozik a többi folyótorkolatra is. Az már megint más kérdés, hogy azok a folyók, melyek vizüket magashegységi jégből nyerik képesek lesznek-e ugyanazt a hordalékmennyiséget lecsökkent – főleg csapadékból táplálkozó – vízhozamukkal megmozgatni? Sajnos a tanulmány készítői arra sem tértek ki, összesen mekkora területet fog összesen ellepni a kiáradt tenger, pedig könnyen kiszámolhatták volna. Jelenleg a Föld szárazföld-tenger aránya 29:71. Ez fog tovább eltolódni a tengerek javára, annak ellenére, hogy Grönland és az Antarktisz területe felszabadul. Az új arány a Föld hipszografikus görbéjét használva kiszámítható, nem kellene mást tenni, mint leolvasni x értéket ott ahol y=0+66 méter értéket veszi fel.
Fontos hozzátenni, hogy ez a forgatókönyv “worst case scenario” azaz ez a lehető legrosszabb forgatókönyv a globális fölmelegedésre. Arra pont jó, hogy ráébressze az emberiséget tetteinek következményére. 5000 év pedig nem sok, földtörtnet szempontjából pedig főleg nem. Egy ma kicsírázó szálkásfenyő szerencsésebb esetben simán elélhet ennyi ideig.” (Tranquillius)
(források: portfolio.hu, nationalgeographic.com, pangea.blog.hu, Phys.org, nature.com, 24.hu)
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás