Lehet manapság már nem divat, de én még most is szeretek Republic számokat hallgatni. Lehet nosztalgia. Koncertjükön egyszer voltam, még a kétezres évek környékén Keszthelyen.
Örök emlék egy lassan letűnt korból, amelyben a zenét még hangszeren játszották, a szövegeket pedig emberek írták. Ahogy az évek és a generációk múlnak, egyre többen lesznek, akik soha nem láthatták élőben Cipőt. Egy hatalmas egyéniség volt, bonyolult jellem, de mindemellett végtelenül szerény és jó lélek. És különleges. Hiszen kevés embernek adatik meg, hogy el is tudja mondani, amit érez és gondol. De nem csak megközelítőleg, hanem pontosan. Ő el tudta. Úgy volt képes kifejezni az érzelmeket a zenéjén keresztül, ahogy kevesen. Csordultig voltak mondanivalóval a dalai. Cseh Tamással közös munkája (Levélváltás) pedig utánozhatatlan.
Bár köztudott volt, hogy éveken át krónikus szívritmuszavarban szenvedett, 2009-ben pedig megműtötték koszorúér-betegsége miatt, és lábon hordott ki egy szívinfarktust; még is ontotta ki magából a jobbnál jobb dalokat. Tényleg szinte minden dalában előre megírta a halálát? Miért nem vállalta a szívátültetést? Máig sokszor elhangzanak ezek kérdések. Kicsit tényleg olyan, mintha folyamatosan azt üzente volna, a dalaival is, hogy nem lehet más életpályája. Tóth Zoltán a barát, az alapító, a Republic gitárosa mesélte; hogy sosem volt életigenlés Cipőben. Mármint olyan értelemben, hogy nem akarta mindenáron, foggal-körömmel ragaszkodva itt maradni. Talán úgy érezte, hogy végzett a feladataival. És ha belegondolunk, azt a 300 dalos életművet ismerve, és amit itt hagyott nekünk…lehet benne valami. És ha az általa írt dalszövegeket értelmezni próbálja az ember; furcsa, hogy soknak a halál ami értelmet ad.
Nem hiszek a jövendölésben, mégis mennyire furcsa, avagy csak a véletlen…sok dalában visszatérő motívum a zuhanó kő. És 2013. február 15-én, mikor a szívleállás utáni újraélesztés után mélyaltatásba helyezték, kómába esett, melyből már többet nem ébredt fel- nos ezen a végzetes éjszakán, az orosz égboltot Cseljabinszk felett egy meteor hasította ketté, 30 km-re a föld felett felrobbanva,iszonyatos detonációt okozva, amely a szakemberek szerint százévente egyszer fordul elő. Nem hiszek a jövendölésekben, de most talán kicsit mégis. Hogy is énekelte?
” Nagy Kő Zuhan, átrepült a szívemen
Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér
Nagy Kő Zuhan és egyszer rám talál
Ó jössz e már, ó jössz e már, ó jössz e már?”
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás