Nyergelj, fordulj! Egy mondat, amely talánhosszú évek múlva is ugyanazt jelenti: a hazafiságot, a magyaros virtust, a bátorságot, s egy nemzet összetartozását. Nyergelj, fordulj, ahogy mondta, Páger Antal, no meg Mécs Károly. A huszárok pedig lóra pattantak és indultak, hogy felvegyék a harcot az osztrákokkal. Csodálatos történelmi kor, és egy csodálatos film. A Kőszívű ember fiai volt az első, életre szóló élményem és emlékem a Baradlay Richárdot zseniálisan alakító Mécs Károlyról. És az a hang, az az orgánum. Egybeforrt a tökéletes és egyedi színészi játékával.
Megannyi szinkron, megannyi színházi és filmszerep; és megannyi vers igazán bravúros tolmácsolásban. Utolsó interjúi egyikében mondta: „A színház álomvilággal ügynököl” . Azt hiszem én is, színészetének és különösen hangjának csodálója sok-sok felejthetetlen álomvilágot viszek magammal Mécs Károly nevének hallatán.
“Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Édesanyja tanárnő volt, édesapja a János Kórház főkönyvelője, gazdasági ügyekért felelt. Gyerekként, a szünidők alatt sok időt töltött a kórházban, így a fejében az is megfordult, hogy orvos lesz, de az egyetemre nem vették fel. A tervezőmérnöki pálya is vonzotta, de mérnök se lett belőle. Viszont minden olyan munkát elvállalt, ahol a grafikai készségre szükség volt.
Figyelmét azonban emellett mindig is a színjátszáson tartotta, Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta, majd 1961-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Innentől kezdve a színház volt az élete: Nemzeti Színház, Petőfi Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Thália Színház, Művész Színház, Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szigligeti Színház, Magyar Állami Operaház. Mivel a német nyelvet irodalmi szinten bírta, kilenc éven át a Deutsche Bühne Ungarn (Szekszárdi Német Színház) vezető színésze is volt.
Jellegzetes orgánuma és kiállása miatt a kamera különösen szerette Mécs Károlyt. Gertler Viktor híres, 1960-ban bemutatott filmjével lett igazán ismert, Noszty Ferit alakította A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán művéből készült szatírában. Az igazi áttörést azonban az öt évvel később bemutatott A kőszívű ember fiai című kétrészes film (rendező: Várkonyi Zoltán) hozta meg számára. Baradlay Richárd megformálása miatt sokan ma is a leghuszárabb magyar színészként emlékeznek rá. Még akkor is, ha Sára Sándor 1978-ban bemutatott 80 huszár című filmjében éppen a „másik oldalon” játszott, egy osztrák vezérlő tisztet alakított.
Mécs Károly, miután 1956-ban kitört a forradalom, elmehetett volna Ausztriába. Már a vonaton volt, az indulásra várt, végül mégis leszállt. Jegyét visszaváltotta, majd betért a Déryné presszóba, megivott egy konyakot és hazament. Lelkét hatvan évig nyomasztotta egy titok, amit végül feloldott: 1956 novemberében munkahelyén, egy sokszorosító üzemben mentesítő igazolványokat gyártottak, amire azt nyomtatták, hogy a szovjet hadsereg védelme alatt áll… Nála azonban a hazaszeretet és a becsület mindig is fontos alapértéknek számított. Ezt az Indexnek adott interjújában is hangsúlyozta, amikor arra emlékezett vissza, hogy mennyire szerette szerepét Illyés Gyula drámájában, a Fáklyalángban. Úgy fogalmazott, hogy „az maga volt a boldogság”. Merthogy Görgey Artúrt eljátszani kedvére való feladat volt, s ami megfogta őt a szerepben, az a tábornok igazsága, hazaszeretete, tisztessége és a becsülete.
A színművészetet is próbálta mindig magasabb nézőpontból megközelíteni. A Színház Online-nak adott interjújában erről így fogalmazott: „A szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész.”
Öt évig titkolta betegségét a közönség elől, mégis a színpadon akart maradni utolsó lélegzetvételéig. Bujdosó Györgyi, a színművész özvegye elmondta, hogy férje mintegy öt éve küzdött daganatos betegséggel, de ezt szigorúan titokban tartották.
A férjem nem akarta, hogy sajnálkozzanak. Ehelyett megpróbált úgy élni, mintha egészséges lenne, s ment egyik fellépésről a másikra – mesélte . Az özvegy egyik legmeghatóbb emlékeként idézte fel, amikor két évvel ezelőtt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon A kőszívű ember fiaiban Baradlay Kázmérként lépett színpadra Mécs Károly, és a közönség – közel háromezer ember – felállva tapsolta. Bevallom, ott és akkor elsírtam magam. Tulajdonképpen ez volt az ő utolsó nagy fellépése– emlékezett vissza.
Színésztársai közül Esztergályos Cecília és Kovács István is megosztotta emlékeit a színészlegendáról. „Ő volt a nagybetűs úriember, s a Teremtő róla mintázta az igazi férfit. Olyat, amilyet manapság már keveset látni” – fogalmazott Esztergályos, aki tizenhét évig játszott mellette a Thália Színházban. ” (forrás: Index)
Nyugodjon békében Mécs Károly.
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás