Bessenyei Ferenc (Hódmezővásárhely, 1919. február 10. – Lajosmizse, 2004. december 27.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Az Újságmúzeum így írt életéről. “1919. február 10-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Sokáig ő volt a szülei egy szem gyermeke, az anyuka kedvence, aztán még négy fiútestvére született (Zoltán, Ottó, Dezső, István). Mivel jóval idősebb volt, az öccsei külön világot alkottak. A kis Ferike imádott focizni – kapus volt legtöbbször – és jól tanult, aztán 16 éves korában összedőlt az addigi békés világ, az édesapja ugyanis váratlanul öngyilkos lett.
A gondtalan gyermekkor egyszeriben véget ért, a legidősebb fiú lépett elő családfenntartóvá, Szegedre is azért ment, hogy pénzt keressen. Itt lett hivatásos színész, majd a miskolci társulatnál az első nagy szerelem is rátalált 23 éves korában. A kolléganőjébe, Szederkényi Ada színésznőbe habarodott bele, akivel aztán két évvel később, 1944-ben már Budapesten kötött házasságot. A II. világháború alatt Bessenyeinek nem volt félnivalója, a katolikus vallása védelmet adott, ám így is majdnem végzetesen alakult a sorsa, csak a szerencsének köszönheti, hogy az utcán sétáló embereket begyűjtő szovjetek nem vitték el szibériai kényszermunkára.
A tehetsége hamar utat tört magának és a Nemzeti Színház színésze lett, ahonnan azonban a háború végén az új vezetés szó nélkül eltanácsolta. A magánélete viszont stabil volt, 1946-ban a felesége ikerlányoknak (Zsófia és Katalin) adott életet. Mivel a Nemzetitől eltanácsolt fiatal színész társulatról társulatra járt, a kis családja mindenhová követte. Sok köszönet viszont nem volt benne, mivel egyszobás albérletekben laktak, s a színháznál keresett pénz szinte semmire sem volt elég. Aztán 1950-ben ismét a Nemzeti tagja lehetett és beindult a karrierje.
Számtalan filmben kapott szerepet, szinte egész nap dolgozott, esténként pedig egyre többször maradt kint az éjszakába, a színészkollégákkal engedte ki a gőzt. Ekkoriban lett szerelmes a nála tíz évvel fiatalabb, későbbi ismert színésznőbe, Váradi Hédibe. Egy évig tartott a bujkálás, aztán Bessenyei elköltözött otthonról és Váradival kötött össze az életét. Vibráló, nagy szerelem kerekedett a kapcsolatból, ekkor úgy tűnt, egy életre szóló vonzódás. Közben Bessenyeit – aki sosem rejtette véka alá a véleményét és a színházban is sokszor kiengedte a hangját – egyre többet kritizálták pártvonalon. Nem csak azért mert az első feleségétől el sem vált és úgy élt a fiatal Váradival, hanem azért is, mert rendszeresen szót emelt a Nemzeti színészeinek gyatra javadalmazása ellen.
Csak a direktor Major Tamásnak köszönheti, hogy nem lett baja. Major, aki amúgy mélyen hitt a pártban és sok színész karrierjét törte kerékbe, valamiért nagyon kedvelte Bessenyeit és megvédte a pártházban. Az 1956-os forradalom alatt viszont már ő is látta, Bessenyei védhetetlen. A színész ugyanis Sinkovits Imrével együtt a Bem-szobornál szavalt, és a forradalmi bizottságban is helyet kapott. Mindezért később meghurcolták, egy ideig a színháztól is eltiltották.
Váradi Hédivel végül csak 1961-ben kötötték össze az életüket hivatalosan, de milyen a sors, két év múlva már el is váltak, Bessenyei ugyanis újfent szerelmes lett. Nem sokkal később a harmadik felesége lett a mindössze húszéves színésznő, Lugossy Zsuzsa, akitől 1966-ban egy kislánya született, Juli. A gyermek megérkezése után nem sokkal viszont a zabolátlan színész ezt a kapcsolatot is felrúgta a fiatal Béres Ilona kedvéért. Bessenyei talán a szerelembe volt szerelmes, hiszen sokáig nem tudott egy helyben megmaradni. Aztán Béresnél megtapasztalhatta, milyen az, ha szakítanak az emberrel. Szívére is vette, sokáig haragudott rá.
Aztán Bessenyei szép lassan megszelídült. A színházban és a filmvásznon számtalan szerepet kapott, a magánéletében pedig fordulópontot jelentett, hogy megismerte Élthes Esztert, a negyedik feleségét. 1980-ban mondták ki a boldogító igent. A 61 éves Bessenyei Eszter mellett lett a lovak szerelmese, Pilisborosjenőn, később pedig Lajosmizsén lett birtokuk, ahol lovak és kutyák vették őket körbe. Békében és nagy szeretetben éltek. A nagy termetű, mackós, mély hangú színész, aki a nők kedvence volt, végül szép kort megélve, 2004-ben, 85 éves korában hagyott itt minket, napra pontosan 19 éve. Az utolsó szívdobbanásánál a felesége, Eszter is ott volt az ágyánál. “
Az utolsó napokról felesége így írt: “December 19-én, vasárnap azonban – első ízben – már nem jött el a Turay Ida Színház újabb premierjére, csak telefonon gratulált Nemcsák Karcsinak…A következő hét szerdáján kezdte magát feltűnően gyengének érezni. Reggel még megtettük szokásos sétánkat, de délben már egyértelműen látszott, hogy – a már tavasz óta érződő – gyengesége nem múlékony rosszullét csupán. Még járkált, telefonált, de ami feltűnő volt, most – hasonlóan a 2003-as tavaszi rosszulléthez – egyáltalán nem akart kórházba menni. A kihívott ügyeletes orvosnő a világ legrendesebb orvosa volt, aki tudta, hogy a kórházban sem tudnának többet tenni érte, mint amit ő megtesz, és mivel ő sem hagyta, hogy saját rokonai idegen környezetben töltsék utolsó órájukat, a legnagyobb mértékben megengedte, sőt támogatta, hogy Feri itthon maradhasson.
A szíve állt le lassan, fokozatosan, az utolsó három nap már nem kelt fel, én melléje feküdtem, megható módon búcsúzott el tőlem. December 27-én, hétfőn, 15:45 perckor az orvos utolsó ötletként infúzióra akarta kötni, de abban a pillanatban, amikor a tűt az ápolónő belészúrta volna, Ferinek megállt a szíve; az a szív, melyről azt mondta mindig, hogy csak ő tudja, „mennyi mindent bírt ki”. Így történt, hogy alig pár héttel 86. születésnapja előtt Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze, az utolsó nagy, igazi „Komédiás”, elhunyt.
Temetése 2005. január 12-én volt a Farkasréti temetőben, amit a televízió élő adásban közvetített. A temetésen megjelent minden közjogi méltóság, az államfő, a miniszterelnök, az SZDSZ kívételével (!) minden párt elnöke és vezérkara. A miniszterelnök koszorúján ez a felemelő mondat állt: „A NEMZETTŐL A NEMZET SZÍNÉSZÉNEK, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE”.”
Nyugodj békében, Bessenyei Ferenc!
Bessenyei Ferenc életét, munkásságát és emlékezetét ( mely hatalmas feldolgozandó anyag) egy folyamatosan frissülő autentikus honlap őrzi és mutatja be. Itt életéről, szerepeiről kapunk részletes bemutatást, forókkal, videókkal, színházi szrepek felvételeivel stb. Az alábbi linken érhető el: https://www.bessenyei.hu/
Szubjektív vélemény 
Hozzászólás