Sosem voltam jampec. Később születtem, ezt az életérzést talán sosem érthettem meg igazán – sokszor csak mosolyogva szemléltem. De mégis szerethető volt az egész, mert nem jelmeznek tűnt, hanem színtiszta derűnek, menekülésnek a szürkeségből, egy felkapcsolt neonfénynek, ami azt üzente lehet könnyebbnek is lenni. Bevallom őszintén még nekem is volt kedvenc számom tőle, az Angyalföldi … Bővebben: Hát elment a ‘Jampi’…