Ma futottam bele ismét eme idézetbe: ” Létem, ha végleg lemerült, ki imád tücsök hegedűt…” Elmosolyodtam. Hát persze. Nagy László. Akiről utcát neveztek el. Meg iskolát. No meg művelődési házakat. Ahelyett, hogy olvastuk volna amit írt. Kötelezővé is lett téve az iskolában. Nem ajánlották, nem csináltak kedvet (tisztelet a kivételeknek), hanem követelték. És igen, én … Bővebben: Im memoriam Nagy László